Szatír-a ( nm lht ktgrzlni)

Ferencnek Ferencről - aki talán soha nem létezett.

András elnevezte Ferencnek. Olyan rég óta vannak már hallási barátságban és figyelhette az életének alakulását a kis konyhaablakból hogy muszály volt nevesíteni. Ferenc etnikuma nem tisztázott, mivel az erkély minden alkalommal takarja ilyen jellegű kilétét, mellesleg a történet szempontjából nem is fontos. Az ember hangja nagy általánosságban elárulja emberségének pszichés fokozatát. Ő szinusz görbéhez hasonló megjelenési periódusokban, mély és alkoholtól kicsit elmélázott hanggal üvölt este tíz után az utcáról, az eddig – és a történet szempontjából szintén nem fontos- még nem tisztázott szomszéd lépcsőház valamelyik emeleti lakásába. "Máriaaaa! Kedvesem!!!!!!!" Gyereee Mááá ki egy kicsit!!! Ne legyél mááá ilyennn!! Te mit tennél az én helyembeeeeeee!! Had csókoljam meg azt a szádaaaat! András ezen mondat foszlányok utolsó taktusaiban szokott megébredni bensőséges éber gondolataiból erre a valóságában teljesen elcseszett világra. „A kúrva anyádat te büdös nyomorék már megint itt esz meg a fene! „- felkiáltást követve, tele haraggal, megvetéssel és saját fajtája iránti gyűlölettel, mégis erősen beégett magyar genotípusának megfelelően birkamód lehajtva fejét kitárja az ablakot és cigarettára gyújt. Ilyen az élet! Kábaré! A hatodik nőivarú azonosítására szolgáló kódnév kiüvöltése után – a pár választás metódusát figyelembe véve ne nevezzünk már mindenkit Nőnek, mert szerintem az sértő a női nemre nézve - jön újra a lerágott csont. Ferenc – történetünk valós, de nem valósan nevesített hőse – a férfi faj klasszikus típusjegyeit viseli. Iszik és éjjel részegen jár a kocsmából haza felé, helyzet és tényfelismerő képessége csökevényes, érvényesülésének mibenlétét csak izmainak vastagságával tudja érdemben azonosítani, ápolatlan és nem tanul a hibáiból. Viszont van egy érdekes elemzett típusra nem jellemző képessége: elképesztően kitartó. András már közel egy éve hallgatja, ahogy a gyermekeiket altató egyéb lakók, a munka után végre hűtlen és vagy frigid feleségeiket meghágni vágyó munkából hazatérők, vagy a nyugdíjasok akikből a magyar felnőtt lakosság tetemes része tevődik ki szaporodási vágy megfizethetetlensége miatt. Hallgatjuk Ferencet, mint a birkák, káromkodunk és várjuk, hogy történjen már valami.. András most is csak támasztotta a fát, élvezte az éjszak gyár felöl jövő halk szusszanásait, a friss szelet és ezt a köcsögöt, ahogy üvölt. Semmi sem tökéletes, gondolta. Szobájába sétált, miután végig élvezte a csikket, lefeküdt a nő mellé – legyen Zsófi- és egy órán át szeretkezett vele. Ilyenkor eltűnnek a külvilág nyomorai, zajai halknak és selymesnek látszanak. Amikor közös táncuk tetőfokára értek, András morgását a testét nyomasztó sperma elhagyásával egy időben, Ferenc újbóli erőre ébredésének visító hangja egészítette ki istennel ritka találkozására rátéve a kiegészítő korona ékkövet. András felröhögött. Eredmény orientált lévén végig vitte, amit elkezdett, majd bocsánatot kért a nőtől és felvette a rövid gatyáját. Zsófi értetlen nézett rá, mire ő megnyugtatta és jelezte neki: pontot teszek ennek a modern románcnak a végére. Lesétál halkan, mezítláb és kilépett az utcára, pár méterre Ferenctől.

- Mária leszarja a fejed, te nyomorék fogd már fel! Tudod mit te… Én dugom.. – határozottan engedte a férfi felé az erősen morgó hangfoszlányt. Ferenc meglepetten nézett fel. Végig mérte Andrást és elindult felé. Mozdulatainak koordináltsága sok kivetni valót hagyott maga után, mégis bátrabb volt, mint okos és kérdés nélkül neki támadt a pimasz nyílt szerelmi vallomást megzavaró bárkinek. András várta, az első ütéstől könnyedén félre lépett, majd a suta kezek között nyílt kis résen egy irtózatos erős ütéssel ádámcsutkán vágta a férfit. Ferenc földet ért, hörgött, nyögött, ostobán kigűvedt szemmel figyelte a férfit és nem értette mi történik. Valahogy nem kapott levegőt. András lenyúlt mellé, kényelmesen megigazította az állát, már csak hogy ne kelljen annyit célozgatni és elindította az öklét.  A zuhanó testtömeg és az ütésre lendült teljes kéz ereje hasított a zavaró száj felé, majd a becsapódás pillanatában megállt előtte. Félelem volt Ferenc szemében, fájdalom és olyan időben távolról eredő butaság, amit András képtelen volt szétzúzni. Fogást váltott, megmarkolta az ideiglenesen elrontott torkot, hogy némileg csökkentse az amúgy is szűkösen átjutó levegő mennyiségét és halkan a fülébe súgta:

- Kérlek, a saját érdekedbe, hívd inkább fel Marikát Mobilon.. vagy felejtsd el, vagy dugj meg valaki mást, vagy menj orvoshoz, de ne itt üvöltözz… Sokat kérek?

A férfi bólogatni kezdett. Vagy a halálfélelem, vagy a mozgás közben gyorsabban elégő alkohol hozta vissza azt a kevés eszét, mindegy. Bólogatott! András megnyugodni érezte magát, hátha ember is van az állat mögött, netán megbújó értelem…

- Legyél rendes ember vagy legközelebb kitépem a szívedet és örökre letöröllek a létezés törékeny üvegfelületéről - muszáj volt, mert annyi emberséget nem látott a szemek mögött, ami képes lenne félelem nélkül is értelmes, egyszerű kérést teljesíteni. Felállt, előtte kicsit igazított a gigáján nehogy már itt dögöljön meg ez a szegény rabszolga és bement a folyosóra. Felbattyogott második emeleti lakásába, levette a pamutrövidnadrágját és visszafeküdt oda, ahonnan nem szívesen kelt ki. Zsófi kedvesen megébredt és megkérdezte mi jót csinált. Mire András mosolyogva válaszolt:

Idegen nyelvet gyakoroltam hazai környezetben. Egy idegen nyelvet, de egész jól megy és azt hiszem kezdem megérteni őket. Átkarolták egymást és csöndben aludtak tovább reggelig. Ferenc feljelentést tett de a halál markában rájött pár apró számára is értelmezhető univerzális összefüggésre.. vett egy mobilt és elhagyta az országot hogy új életet kezdjen valahol nagyon távol Máriától….