Vrs vgy mi???................

ezek csak holmik ahogy látod!

halmokban hoznak ma éjjel álmot,

dobozokban elmúlt roncs életek,

üvöltve menekülő hazug végzeted

elkísér téged,

hidd el erre az útra,

egy két kocsinyi vacak földi cucca,

alatta ismeretlen város - hosszú utca,

fehér csíkját az asztalon végig húzza,

nagyot szív erősen a drogból újra,

csak a lelkének ismerete aki  tényleg tudja..

hová is tarthatna ha akarná talán újra..

ezek csak holmik igazán jól látod!

valahol rendezetten hoznak egyszer álmot

s ha valaha tiszta aggyal meg is látod,

nem lesz tud meg igazi mennyországod,

míg itt a földön fehér csíkok között,

kerülgetve a feketét,

meg nem nyílik alattad a vörös ég..

ezek csak holmi szemét holmik jól látod!

soha meg nem született jó barátod,

megveregeti kecsesen csontos vállad,

rád nevet a messzi sötétből fehér fogakkal:

látod ezt te magad vállaltad!

ahogy fehér csíkok tartottak eddig középen,

utak és úttalanságok kereszttüzében,

már elfáradni akarásban látlak,

érzem ahogy a mindent eltipró bánat

húz valamelyik pólus felé erősen,

látom kínban fogant barátom:

egyre gyengébbnek tűnsz az erőben,

amitől tartotta gerinced büszkén Senki előtt,

megerőszakolt önbírálatod bástyája íme összedőlt..

ezek csak holmi holmik jól látod te!....

ezek semmik a sehonnanból a semmibe..

te..

te…….

te…………!

rohadt szarházi istenverte!

Abba kéne hagyni lassan...

Utak visznek és csak kevesen értik miért fogy el olyan gyorsan a tér, az idő, a kitartás a figyelem, az ember és mögötte valami összetettebb is. Voltak idők amikor azoknak a hegyeknek a látványa örömmel töltött el, izgalommal és bizakodással a jövő felé. Most csak ecetes megromlott minőségtelen borok gyomorforgató savas ízét éreztem, haragot hogy egyáltalán innom kellett belőle, csalódást hogy utam közben, a rövidke idő fényében egyáltalán arra kellett mennem. A kezed jár a kormányon. Az emlékeidet nem lehet egy kis delet gomb megnyomásával könnyedén törölni. Ismered a fákat, a várost, a benne élő embereket. Gondolataid rendezi a kötelesség, hogy épségben kell eljuttatni valakit valakihez mert várja. A kötelesség. Hatalmas koordinátor. Néha már zavaróan kicseszett nagy erő. Figyelsz mindent ahogy szoktad. Hány hazugság km-re amit levezettél odáig és vissza? Mennyi út van alattad és mennyi még előtted. Nyugalommal konstatálod a cigarettád gyilkos ízét. Te nyomorék! Te legalább csökkented a megtett út kényszerét, miközben génjeid kénytelen örökölve a tulajdonságot örökre kódolták benned az élni akarást. Sok sok tényező és egy két mondat ami meglepett még téged is a saját szádból. Jól működök egyedül is. Unalomig végig gondolt sorok. Utállak téged, gyűlölöm és megvetem a lényed, oly annyira hogy a nem létezésed sem okozna érzelmi fájdalmat. Előbb egy idegen ország soha nem ismert tömegirtás áldozatát siratnám mint téged. És ez csak tudod nekem nem jó. Bocsánat.. Gondolják sokan, de hova és miért. Fáradtnak érzed az agyad. Talán az is. Itt is elrohant az idő alólad. Sebaj. Már csak 90 százaléka eredeti barna a hajadnak, a többit befestette az idő fehérje őszre. Krisztusihoz közelebb mint valaha , erősen kerülve a százas szögeket. Csak facsavar, festék, pár apró szoba a másodikon és egy nyugodt élet. Nincs több fölösleges cél, csak ma talán holnap oszt a többi le van szarva. Egy éppen jól működő lény egyedüllétének férges okát szorongatja a kezében, gépeli a furcsa sorokat ahogy szokta, hasztalan, értelmét vesztve annak minden aspektusa. Lassan abba kéne hagyni ezt is mint sok mást, elfedni hagyni a szarral az egész testem és megfulladni mint annyi más ember. Normális – vagy éppen nem az- lenni független a normalitás definiálhatatlan mivoltától. Ez az egész a maga útjaival egy szopás. Háromszáz km-er ennyi szart képes kihozni belőled, a te hibád. Lassan abba kéne hagyni.. Ezt is meg sok mást…amitől nem leszel semmivel jobb kedvű csak valami.. Majd dobja a gép. Dobja és kész. Nasztapujace..

3 (vrs vagy mi frnc..Maradn cmml)

maradnál de mond meddig

csak az ostoba akar emelkedni végig

zuhanni is kell ha a csúcsot elérted

halál az élet Omegája ha bevégzed

maradhatsz még egy kicsit ha úgy érzed

mennyi minden után jött a semmi

téged és engem sem tanított senki

arra az apróságra hogy is kell szeretni..

maradnál de mond meddig?

nem láttalak soha örökhöz elég erősnek,

csak az az ostoba hit az emberben

buktatott meg annyiszor sunyin minket…

kutyák rohadt szájszaga lett a sok illatból,

az izgatott nedvező suttogásokból

és mondtad maradsz de tényleg örökre

éreztem hogy kevés vagy fogadni téged örökbe,

de az a nyomorék hit abba az elveszett emberbe

maradni akartam én is szerintem nagyon hosszú időre,

ez vitt bele abba a zuhanó spirál görbe rendszerbe

ahol a mélység húst marcangoló gyilkos ereje

megmutatkozik egyszer minden lélekbe..

maradnál mond újra meddig…

csak nézlek csalódottan legyél bárki,

minden menekülő először nem akar mást

a pusztítás előtt csak maradni..

maradni….

maradni….

majd hazudni..

aztán csalni

végül ölni

és újra nevetni

aztán..

újra újba maradni

maradni..

maradni…

Ömleng 2

A hatalmas dolgok a szavak mögött kéjes ördög képében alkoholba költözött. Te marha! Birs párlatod tolod az arcodba, belül egy halk dalod zörgeted, a semmi ősz hidegen fogja a kezed. Az állapotok állapotot állítanak a sarokba, sok szó sok kérdés kimondva, s a válaszok helyett, egy nyomorék pillanat ami soha nem melegítette az életed. Értem mit érzel barátom, amikor a csendben kecsesen kegyet formált könnyeiddel könnyesen könnyededen könyökölsz a helyeden. Meghaltál bennem akár az isten, akár az angyalok, s morogva hörögsz fel ha valaki szárnyast motyog ki száján a térbe, ahol soha senki sem ért révbe. Most ott jász ahol a kevesek kevesen, a végzet kövén lépked lábad kedvesen kopogva tovább haragját az elmúlt időknek. Becsukott szemeden képek játszanak az erénnyel, a múlt furcsa villanásait kerékkel görgeted tovább.. Hangod jó, ajakod íze bársony, s ha elmúlok valaha nyugodtan- nem hiszem hogy valaha megérem- lesz egy bőröm ami nem a gyűlölet kegyével érint. Hideg kávézók teraszán matricás laptopod, lopott neten keresztül ajándék a hozott kérés. Teremtek nektek csak egy pillanatra, irodalmat a ponyvából kávé illatra szívva magamba az gyilkos anyagot. Csak ömlengek ömlenek ki a lepény lesőn. Zsíros ételek bűzös pacal illata, asszony végzet nélküli boldog  mexikói sárga meleg fényes víz szaga, körbe folyók a házak között, gyere testvér távolból ki gyermekeiért egy szigetre költözött, gyere nézd bátyád hogyan fogy el a térben, nézd hogy ne legyél marha ennyire a közeljövőben. Francia birs párlat, két deci, karácsonyi 10 sok éves bajor bor bőr ruhába bújtatva. Ez kell ennek a kibaszott népnek! Lehetsz ostoba, lehetsz életre való, bor és párlat a vérbe, fájdalomcsillapító, ha érzel csak ez nyomja már el a furcsa helyzetet, látod kedves hogy szenvedek, megérintesz kezeiddel, tisztelet érteni a szavaid ha kell…..a szoba körbe kerít. A kinti világ csak csend , őz ki szelíd, semmi a valamiktől nem messze, de elég távol te isten verte ribanc, minden hibát csak egy apró gubanc ahhoz képest, ami itt belül ebben az állatban létre tévedt és utálkozva gyűlöli ostobaságát.. Érdekes vagy, mondják, de ha megértik a miértek okát, akkor is találnak e benne szépet, tudod e a rajongás túl a hüvely vágyain milyen nyomorod kelt egy pillanatra bennem életre, élted e már azt gonosz létre, hallottad e ahogy hörög, mikor élvez kivérzett tetemed fölött véget becézve magában rólad… nem tudja sok, mi a kevesek sorsa, indulni újra és újra, s ha mögötted megnézed az éveket, egyre jobban látod hogy szar volt veled, hibáid is csak tornyosulnak az égig, tüzek melege rombol lángjával, locsol hajtó anyagával, akaratlan improvizálva anyádnak a sorokat: nemzettél volna valaki mást vagy többet esetleg sokat,  nélkülem hiánya nem lenne a világnak, apám bűneidből fogantam hibának, de a szerelem gyümölcs elvben rohadt nem lehet, ezért nézem az életet. Figyelő szemgolyók forognak körbe, kevesek jutnak el erre a szintre ezekhez a sorokhoz, sok feladja a feladatot, sok már meg sem születhetett ehhez és  nekik sem rossz. Volt idő mikor halk pattogó parazsak jártak tűztáncot méhében a kandallónak. Akkor is hazudták az  emberek a békét? A kőfalak között sok szó csak akkor is hiába való ostobaságnak álcázott szörnyeteg volt? Aludnál de nem lehet, kíséred végig céltalan a végzetet, el egy ajtóig ahonnan már nincsen tovább, addig a pontig ahol elfogynak a csodák .. Lehajtott fejedben gondolatok, szerencse és ember állat és szelíd keverék nehéz súlya.. Egye assza  a massza ! Csak egy emberre… a többit dobja a gép.

Egy alternatív dolog mert tetszik a felület...

A szabad lélek már rég óta megy a freeblog.hu - n de egy kedves ismerősömnek segítettem blogot létrehozni és közben felfedeztem ezt a felületet is. Nem tartom lehetetlennek, hogy most egy darabig két szállon fogom egyszerre dobni az irományokat és később lassan, de biztosan áthelyezem magam ide. Szóval nasztapujace és v-t formáló újjak. Szabad út lélek dwa íme itten indul elfelé.
régi blog: http://www.szabadutlelek.freeblog.hu