Aspirin C+

Betegség tépi atomokra a rendszered,

de te hátradőlsz és azt mondod jó neked.

rég nem látott könyveket veszel a kezedbe,

dalokat hagysz eljutni süketülő füledbe,

elmúlásod hol egész művészi képeid nézed,

aludsz egyet és talán nem is érzed,

magad semmit érőnek, hasztalannak,

talán felfogod múlandóságát rövid utadnak,

talán köhögsz végre hogy a tüdőd fájjon,

végül visszatakarózol el fekve az ágyon,

itt az idő lassan terebélyesedő edzett karodon,

állad már nem tartja kamasz peckesség ,

csontjaidban mint a kalcium fogy a merevség,

istenre gondolsz vajon mikor rohantatok el egymás mellett

és egy marék gyógyhatású készítményt is beszedsz,

mert még nincs itt az ideje egyenrangúként beszélgetni vele,

sok a dolog még ha időnként kénytelen kelletlen megfáradsz is benne,

családod a te magod híján is szép termést adott ennek a világnak,

neked nem maradt más csak hogy a saját betegséged imádjad,

s ha néha le is írod amit a gondolataid kiokádnak a hideg konyhakőre,

egy egy elfáradásnak érzed és tudod hogy bele kell férnie szebb jövőbe.

egy pohár forró víz,

egy tasak vegyi anyag,

pár homlokráncoló nyelés

majd néma csend.

Még nem lehetsz igazán szabad..