Az elmúlás kéjes kövén lépkedsz,
rohanó időben félhetsz ha választani mered, lehajtod a fejed.. Pár perc rímes
próza, csak hogy ne felejtsen improvizálni lelked mocska, jó világban jó világ
van, kérted titkon sötét éjszakákban morogva hörgő imádban: szabadíts meg a
gonosztól és bocsásd meg bűneinket,
ahogy mi skorpiók soha sem bocsáthatunk meg az ellenünk vétkezőknek.. Csak
cipeljük ezt a nyomorult terhet, hogy hajnalban a 7 decis kávésbögre mellett
legyen mit pötyögni bármiről. Most mész, tovább előre, hátra felé csak hibáid
röhögnek bele e torz tükörbe, csodálkozva nem látsz előre, most csak mész
céltalan hajnaloddal keringőzve.. Ez is káosz, rendszer híján semmi más, ez is
démon aki vérvörös ajkakkal levadász… de csak mosolyogj. Ez a szarság még
nagyon megy, megszegve azt a pár szabályt hajnalt hágsz csípőből és vársz. Majd
lesz valahogy, mert lennie kell, addig meg céltalan élvezetben a céloktól
távolodva veszel el belső káoszod lassan kiismert boszorkány erdőjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése