Nincs
ember a gép mögött,
ember
akibe egy gép költözött,
kétséges
hogy van e kétsége,
led - esen
villog szemének kéksége,
nevet
hisz játék csak az élet,
beléprogramozták
a rémek,
hogy
hajnalokon keresztül,
legyen
hely ahová fáradtan menekül,
isten
programját kutatja a sorok között,
özönvizet
és vagy Szodomát könyörög,
aztán
vizet fakaszt üveg szemgolyója mögül,
felkap
egy másik gépet és abban elmerü,l
szeretetet
programoz a porszívóba
mosógépbe,
laptopba, tele-vízióba,
mert
ennyi amit adott neki aki teremtette,
eszet meg
gondolatokat hogy tegye,
amit
tenni kell amikor a szellem gyárba
valamilyen
értéktelen selejtet gyártanak le..
játsszál
a szavakkal szilikon festett ajak,
csapágyakkal
teli alkarod monoton halad
végig a fekete
szintén hideg billentyűzeten,
robotikát
írsz a sötét tapintható csendben,
ami meg
már kész kilövöd az űrbe,
szájber
testvéreknek hogy értsék már meg végre:
nincs
ember a gép mögött,
nincs
lélek ami könyörög,
csak a
mikrochip ami dühöng:
ha
leveszik az áramforrásról,
ha koptatja
az idő,
ha fogy a
robot erő,
ha
pusztul a velő,
ha már
nem robot ő.
