Tvbb (vrs vgy m)

Vágyd tovább vágyakozásod

elvetélten született álmod

akaratlan kapar tovább a térbe

évek pazarlásának szörnyű bére

bőrének redőibe mélyen vésve

kiáltja a szemben üldögélőnek

aljas érzelmeim vájtak ilyennek

egykor egységes márványtáblából

a dicsőséges múlt messzesége csak

semmibe tűnő végtelen fátyol távol..

vágyd  hát balga tovább a vágyakozást.

Fotó forrás: www.petersimon.hu 

Kritika ön..

Egyedül a hideg

fáradt nappallal

ébred és izzad

szavakat keres

kérdéseket talál

ellök magától

és átkarol a halál

simogat válladon

akaratlan akarja

asszonyát a sátánnak

nevezeted így

már becstelen

állarcos ribancát

eskütételed után

tükörbe fityiszt

mutatva önmagadnak.

Patkánynak..

Keresztül az élet sűrű aljnövényzetében,

vadászat tárgyaként menekülsz az éjben,

vicsorogva habzik tempódtól a szád,

talán nem ezért ellett világra az anyád,

rohansz keresztül csupasz testeden sebek,

rímtelen szuszogásokból rémisztő rettenet,

rohansz mert rohanni ha nem ölsz muszáj,

a jellem útvesztőjének labirintusában,

a túl-át élés csak a patkányoknak jár!

Levadásznak, s a rutinjuk ellen nem győzhetsz,

levadásznak mert áldoznak húst az erőnek,

gyengéket ott ahol egykor nemes volt,

most már csak kizsigerelt puffadó hulla a múlt.

Megírni is fárad lassan lankadó kedved,

ahogy vadjaid belül egyre gyakrabban kergetnek,

de ha megállsz és szembe fordulsz velük,

tanult vadsággal nyerhetsz e ellenük?

Patkánynak lehet e patkány a farkasa?

Lehet e patkány aki nem volt az soha?

Ízlik e majd a hajszák testszag bűzös illata?

Pr sros...

A szerelem tiszta ideája

gyarló realitástudatunk

állatiasságágából itt maradt 

kínzó átka.

Fsd l (vrs vgy mi a frnc)

Kezében ajándékcsomag,

felmarkolt tér idő utak,

habzsolt kényszer élet

s a város fényében nézed,

ahogy bőrének pórusában

éjjelre halott fény erek,

tovább rajzolják göröngyös

megfáradni látszó végzeted.

Arcán akarat kaparva takar,

elmúlt életet vissza a testbe,

nem tudtál soha rajzolni

kérlel téged te fesd le,

vásznad legyen lét,

vér vörösével

nap sárgájával

lélek zöldjével

ég kékjén át

természetünk feketéjével,,,,,,

segíts neki had lássa

nem formás monokróm

tapasztalt beteg világa.

Szövevényes ..

Elhagytalak sorok szövevényes hálója, elengedtelek téged pihenni oda, ahonnan már annyiszor kitagadtak és csalogattak vissza, elengedtelek téged sorok szövevényes hálója, mert nem mindig érted miért is itt fogalmazódik meg a test legizmosabb szervében a végzet, nem érted : ahogy a hajnal lassan őszbe fonja rövidke tincseidet. Elhagytalak téged, hogy lásd, milyen vagyok, ha nem vagy velem, elhagytalak téged írásra sarkaló förtelem, békétlenség örök alkotó vágya, gyermek nevelés számodra karma mentes láza, hitetlenek hitre buzdítása, hogy ragadozzak köztetek olyan után érdemek, amiket igazából lehet meg is vetek. Elhagytalak téged szövevényes hálója a sornak, a kitárulkozó alkotás már nem parancsol talán többet az élni fényes jónak, nem figyeli erények köntösében, ahogy szarkák vájják ki a szemét, nem engedi többet májából csipegetni a mítoszit, az erényt. Taposni kell, a malom kövei már várják a felőrölni született szemeket, a szolgaság átkában már minden ember egyszer bele élvezett, termelt ennek a rendszernek újabb élő munkaerőt s ha megéled az aggastyán kort akkor fogod csak sajnálni az elpazarolt időd, hogy nem álltál be te is a sorba, hogy nem lettél semmivel sem törődő jelenében fulladozó kapitalista hívő hulla.. Addig is elhagylak téged szövevényes hálója a szavaknak, elengedtem a szellemet legyen az a nyomorék végre szabad, szellemeskedjen szellem lányok gyűrűjében, had legyen neki is öröme a belém gyömöszölt pusztító létben. Elhagyjuk mind szövevényes hálóját mind a szavaknak, csak a szerencsésebbek akkor, amikor a korházi ágyban felsírnak.. Áldottak az úr szolgái, ha urukat már definiálták és nem állnak gazdátlan. Áldottak, akiket hagy némának a beszédes világban öröktől örökké szótlan. Nasztapujace és v-t formáló újjak.

Forrás: http://pinterest.com/pin/504121752008837762/

Boldogok ...(vrs vgy m)

Boldogok a szegények mert övüké

valaki nagyon távoli király országa

és most hogy újra olvasod érted már,

te miért is nem nézel talán soha hátra.

Vettél ki követ láttam többször is a patakból

ugyanoda visszadobni mégse tudtad,

adtál hitet értékteleneknek magadból

elégszer volt hogy rettentő sokat,

ugyan azzá válni széttörted után már untad.

Sors göngyölegeit görgetik aggastyán ujjaid

s ha már lenned kell ezen helyen újra itt

hát nézd ahogy felkel a nap és fényes,

érezd az esőt ahogy elfojtja sejtjeidben ami éget,

hallgasd régmúlt idők lelked ébresztő zenéit,

figyeld lihegő aljasságod kéjben vadászó emlékeit..

Nézd ahogy meggyötörve megemészt az idő,

lassú maró gyomorsavában kegyes örök erő

s ha kirágja csontjaidból élted rákja,

kevés lesz a vérképző velő ára.

Sötétben magányosan halsz meg,

ahogy élni születtél vérből nedvekből ide,

de ne feledd el soha se:

addig utak visznek végig,

ösvények kóbor kutyái marnak belőled

hozzád tartozónak hitt részeket,

szeretni tanuld azt aki nem veszett

s időnként a vadak közül csak egy pillanatra is,

de vicsorogva ugyan mégis rád nevet..

Szeretni tanuljátok tanítva az életet…

Szemed zöldjének hínár vegetációjában

pár másodpercre újra ember lehetek

ébredő hajnal halk esőcseppjei mosnak tisztára,

boldogok az szegények mert övüké

a titokzatos király habos babos világa.

Hatástantalan..

Hatalmad hatása alatt

gyorsabban jár az agy,

szüli világra a képeket,

teremt halált vagy életet,

ölel ha kénye kedve vágya,

szeretkezni magját a hiányba,

vérezi vakarva össze paplanját,

átkozza istenei intő szavát.

Hatalmad hatása alatt

a szabályok újraíródnak,

felveszik ritmusát a táncnak,

szereled szereteted szerelmes

vágyát a kietlen tájnak

ajándékozva az ürességet előre,

meghalunk éltünkben időről időre

majd a főnixhatást akaratlan átélte,

meghalt ott,

miközben  unikornisát kereste,

egyszarvú lovát a színes álomnak,

hatalmad hatása alatt
a szabályok hírtelen átíródnak

te szemét tapintatlan lélek!