Isten veled szőrös barátom

drága jó barátom

drága testvérem

drága kis szőrös

drága kis királyom

annyi év után

újra új útra

nem lehetne könnyem

de lett hidd el újra

gördülnek végig az arcomon

becsülettel éltél

s haltál meg drága rövid harcodon

kettő kilogramm

ennyi elég a végtelenhez

kettő kilogram elég

hogy így szerethess

valakit ..

aztán egy reggelen

 az ágyban csend terem

a paplan nem mozdul

szuszogásnak nincsen nyoma

riattan ébredsz mert érzed

riattan ébredsz mert érted

riattan odanyúlsz de mélyen ül

a mellkas nem emel

a szív nem hegedül

a szemnek nincsen tánca

az ajkai örökre zárva...

Rád nézek az ágy végén

Nem lélegzik bazd meg!!

Nyelés Értem én.......

elmentél mert mind elmegyünk

nincs több fájdalom

az itt maradt velünk

betakarunk még utoljára

Örökké élsz majd kettőn agyába

emlékeibe és álmába

gyönyörű kis szőrös barátunk

családtagunkként imádtunk.

Legyen könnyű a föld kis Teryier

Leonidasz!