Fontosak illata ( vrs vgy m)

http://youtu.be/OOgpT5rEKIU

A rohanó évek lassan ugyan de téged

kigolyóztak a játékból hogy érezd,

mekkora hátrány a túlzott válogatás,

az elmélkedés szülte üres álmodozás

s ha visszanézel csak az benned a bánat

miért nem lettél húsból reálisabb,

könnyedebbé gyúrt puritánabb állat.

A hibák többszörözték magukat,

elhagyott utakon kerestek újat,

egyre messzebb a lakott világtól

vezettek legyél többet jobban távol

s ha hátranézel már nincs más csak előre,

fontosak illata éleszti orrod erőre,

keresel mint a veszett kutya az erdőbe,

mikor éhsége már kínozza a csontvelőbe

elmúlás értelmetlen ízét vonyítva beégetve..

Kigolyózott az idő játéka

magát lopva belőled hiába

adtál bármit a rendszernek,

fontosak illata tart még itt..

csak csupán jó embernek.

6xha...

Elfáradtál látszik a szemedben

égnek múltad kényes fényei életlen

furcsa elmosódott rajzolatot oda-vissza

elmerülünk időnként a fáradt múltba

szebb ifjú időket vágyunk nagyon újra

ha pendül a korosodás bariton húrja.

De élni kell azt mondták éjjel az álmok

az angyalbőrbe bújt mosolygó démonok,

mert ki tudja mi ma már a jó vagy rossz,

eltévedni vágyik mindenki bármit is oszt

asztalára a sors csontos cinkelt keze,

a kevés sok a sokk pedig kevés nesze,

alig érti már meg magát itt senki se.

A szobában én már csak arra vágyom

beteljesíteni amire halva születtem

33 éve egy kis vidéki korházi ágyon

nevetve csutakosan anyám karjába,

ezért jöttem vér nélkül örülni tovább

erre a kifordult groteszk világra

és hogy az ő szenvedése ne legyen hiába

hatszor bele nevetek az kis légüres szobába.

ha  ha ha

ha ha ha.

Egyszerű bejegyzés mit a raklap

Vigyél utadra, csendben leütött karakterek lágy rajza, domborítsd ki az életet, ha fázol búj közelebb, engedd el hogy szeretni látszódjon, minden gyűlölet a filmvásznon, csak mozognak a képek, gyere és ülj le hogy érezd, nem kell ide más csak egy marék képzelet, halk zene ami ezen a furcsa úton vezet, elveszett ereklyék vérvörös folyadékja, eressze el démon oda, ahol születni vágyik a pillanat, ahol ha a cérna elszakad,  értelem kerül a kitöltetlen helyre. Vigyél magaddal izzón fehér fényben úszó hajnal, járni tovább az ösvényen, lassan beérő egykor keserű gyümölcs ízem, járja át a nyelvek táncát, imára nyíló ajkakon had lássák, a mosolyt, a dögvész helyett, adjatok tétlen napok hitet, erőt ha harcban fárad a gyilkos keze, had suhogjon bárdja bűneire és bűnöseire hiszen, egy az igazság, minden más csak szempontok sokaság s azt hogy honnan is nézed az egészet, te döntöd el végzet. Hideg kövek helyett már kéne a puha zöldnek kecses érintése, kell hogy legyen csend kell hogy legyen béke, mikor a vesztes véres kezű győztesek, belépnek Rómába keresztre feszíteni.. Akkor is segítsetek. Mert mit ér az ember, ha süket fülei keresik a szavakat, mit ér itt bárki ha a szava a bajban elakad. Akartál valamit tenni a valamikért, most eljött a valakik ideje, ki tudja pont most miért, de tördelni még képtelen az agyad, nevetni vágysz ha gyerek látsz és éppen szalad, remegni hörögve felcsapott fejjel kiengedni az ősi ösztönt, ha véred szava forró húsból húsba, öntözd! Virágait a kertnek, ha még a kertészt magadból kiölni nem merted, akarj nagy családi házat ahol a kutya ugat ha jön valaki hármat, vagy engedd el a jövőt, a terhet hogy varázslattal manipuláld őt, akard hogy olyan legyen amilyenné vágyad vágyta, engedd át magad mostad mostoha karjába. Boldogok a szegények, mert lelkükben az egyszerűség univerzumokba bolygókat éget és az a pár nyomorék aki itt marad és nem ilyen, kering körülöttük hogy egyáltalán legyen.. Bármi ami egy kicsit is több mint a semmi, amiből ide lettek deportálva ebbe a furcsa világba. Én játszom most a szavakat mert élvezet van itt rengeteg, de a játék közben fejlődő furcsa hited, megremegteti a távoli világot kevesen senkik értik miért várod.. Hogy hajnalban ha ébred a fény, megpihenhess egy pillanatra szőkés bozontos hajának éret peremén..  Nem tudják mert látni miért akarna akinek kényelmes szemén terpeszkedő szürke hályogja, miért erőltetne bárki bármit, ha a természet legelemibb csapdája hajótöröttet szirénként csábít, veszni mélybe, értéktelen hullává duzzadni testből testbe, miért is tenne bárki többet min amit nem lehetne.. Kérdezek és elemzés közben, fáradt ráncokkal gazdagabban ébredek egy belső körben, kezeimet megkötözték, mégis rabként mindent értve, játszom továbbra is a szavakkal hogy soha ne legyen vége.. Massza ez kibuggyanó értelem hiányában csak írott förtelem, de ha az élvezet és a lágyan megjelenő mosoly a szájszegletben kárpótol, van ennek a pozitív zagyvaságnak is helye valahol. Játszzátok tovább hogy éltek, játsszátok és legkedvesebb nevén becézzétek. Tele hibákkal magyartalan magyarsággal, mélyebben él bennünk néhányunkban ez a nyelv mint ahonnan isten elvisége elvben ered, fogd meg hát ha játszani tudsz vele és eredj, tanítsad másnak, furcsa birkák vagyunk, hatalmas bennünk az ősiségből jelenbe nyomorodó látszat, de ha kinyitják ezek a fattyak a szájuk, 20 ezer éves felszínre törő ősmúlt rohan neki a tájnak, és jaj nektek minden mások, ha egyszer elszabadul ez az elnyomott láncra vert állat! Addig is eressz el magadnak egy mosolyt, gyorsan elkészült csirkemájad habzsold, tömd a szádba, várd hogy hívjanak, várd hogy ne legyél annyira hiába. Mert mit ér az ember elvek nélkül, mit ér ha elvetemül?

Ha a sorsban ( 8 min impro)

ha a sorsban lett volna kegyelem

kitépi négy éve az én beteg szívem

elköti csatornáját a spermádnak

élvezetlen nyögni arcába a halálnak

nem engedi hogy a  szuicid hajlamod

ölébe hajtsa  fejed

hiszen te is tudod,

kutyából nem lesz szalonna,

simogató kezű isten ostora…

azt mondtátok nekem mindenkit szeressek

csak kihagytátok hogy a minden nem szerethet

elfelejtetted hová is tartasz

gyűlöletedben ami a legjobban aggaszt,

hogy már rég nem tudod ki is  az igazi tárgya,

a nyomorék emberek vagy a sok trágya,

amit ki szarsz a hideg konyhakőre,

amit ki pötyögsz időről időre….

ha a sorsba lenne kegyelem

nem hagyná hogy menetelj végig a szívemen,

de a sors vérző szájú vadállat,

marcangolja a szerveket

és nem tűri a hibákat…

elvittelek onnan nagyon messze

ezer lakattal zárt erős ketrecbe,

bolondos  érző démon állatod,

elzárva élhetsz csak mert ha álmodod,

jelenések könyvének újabb részeit írod,

elhalni hámsejtet viszketve látni ott,

ahol már rég nincs a pofákon bőr,

remegő kezedben ékköves tőr…

ha a sorsban lenne kegyelem

most és akkor elütött volna engem

vagy téged nem hagyni hogy lássad,

ahogy a hazugság asztalára teszed a lábad,

kényelmesen hátradőlve,

mosolyogni a világon kajánul örökre,

mert ez a rendszer ellenünk van,

mert ez a rendszer belőlünk van….

lezárni most te ezt nem fogod,

élni jöttél halálból születve és nagyon unod,

hogy a lezárások mindig csak mű happy-k

és talán csak te tudod,

merre nincs már érdemes előre,

a hátra világát valaki már fejbe lőtte…

ha a sorsban lenne kegyelem,

nem engedné hogy taposs a szívemen,

kizsigerelt volna azon a reggelen,

amikor melletted ébredni látszott

szemedben furcsa beteg válaszod….

azt mondtátok hogy mindig őszintén szeressek,

de nem mondtátok hogy a minden nem szerethet,

elvenni jöttél hát most már nesze cseszd meg vigyed

amit itt hagytál csak neked üzlet…

sors nem vagy jó partner néha utállak,

de az a fránya rendezetlen fárasztó utálat,

lezsarol és felemészt néha

ezért kipötyögni nem lehetsz béna…

ha a sorsban lenne bármi kegyelem

nem menetelne végig az életeden,

nem engedné hogy járjon az ujjad,

nem kényszerítene ismerni akarni az újat,

nem étkezne bensőségeidből reggelire kéjesen

de a sorsban mint tudjuk nincs kegyelem..

ezért így tesz..

mindig.

http://youtu.be/X20HYjd4eR8

Kiből ( vrs vgy m??)

A tömegben vagy igazán egyedül

és ha a kicsiny élettered kiürül,

csak nézel  bambán bután hátra,

felperzselt világok alvadt véres arca

rothadó fogait megvillantva néz vissza,

hogy beteg agyának nyomorék méhe

karonfogva ráncigáljon téged előre,

mert egy az út ahol annyi az isten,

nincs irány amit választani lehet,

megerőszakolt szabad akaratod beetetett

és amikor hörögve egy pillanatra felnevetsz,

zöldes kékben látod ahogy születik a szeretet

hogy a belékódolt halállal karöltve temethessed,

mikor neki meghalni lesz kénye kedve vágya

netán lelkednek kiszabadul vad állata…

Egy út előre,

nincsen hátra,

mondanád szívesen

lehet talán hátha,

de csak a csend metszi ki húsodból a lényeget,

a nagy elméleteken nevetve elmerengsz,

miértek helyett birtokviszonyokat gyártasz,

visszasírva egy könnyel az időt,

amikor az érzelem ménes kontrolálni tudta

a torzból torzba nyomorodó elvetélt jövőt.

Ez van most mely múltba vész,

ha elfogy a rím jöhetsz e még

deportált démonok közé nemzeni a jelent

ótvar táncos asszonyok mellén csecsen csüngni

mint nagy vizek mellett 15 éve egykor?

A pillanatban születtek rémek,

a pillanatból táplálkozva éltek,

emészteni nyállal a gazda testet,

ha elfogynak a rímek

mondjátok meg,

majd ti is kiből esztek?

Pár perc impró

Az elmúlás kéjes kövén lépkedsz, rohanó időben félhetsz ha választani mered, lehajtod a fejed.. Pár perc rímes próza, csak hogy ne felejtsen improvizálni lelked mocska, jó világban jó világ van, kérted titkon sötét éjszakákban morogva hörgő imádban: szabadíts meg a gonosztól  és bocsásd meg bűneinket, ahogy mi skorpiók soha sem bocsáthatunk meg az ellenünk vétkezőknek.. Csak cipeljük ezt a nyomorult terhet, hogy hajnalban a 7 decis kávésbögre mellett legyen mit pötyögni bármiről. Most mész, tovább előre, hátra felé csak hibáid röhögnek bele e torz tükörbe, csodálkozva nem látsz előre, most csak mész céltalan hajnaloddal keringőzve.. Ez is káosz, rendszer híján semmi más, ez is démon aki vérvörös ajkakkal levadász… de csak mosolyogj. Ez a szarság még nagyon megy, megszegve azt a pár szabályt hajnalt hágsz csípőből és vársz. Majd lesz valahogy, mert lennie kell, addig meg céltalan élvezetben a céloktól távolodva veszel el belső káoszod lassan kiismert boszorkány erdőjében.

http://youtu.be/0Zt6E3xC7tI

Reggeli gyors( kévs szösszenet)

az éjjel hagyta itt 

kávéba folytja a hajnal

hogy ébredj üres aggyal 

mikor még mindenki alszik

dübörgő térbe

hazaérsz végre

ha lejárt az időd

ha feketéd kihűlt

lassan ébredsz 

létre

hazaérhetsz végre

pár rövidke percre