Frcsa hlyzet te trmtettd....

Kint hideg. Bent nem az. Amikor célba érnek az emberek megnyugodnak, ellazulnak az feszültségtől pattanásig terhelt idegszálaik, felnevetnek és élvezik a célba érést. Te – isten barma – ezekben az érdekes élethelyzetekben ideges leszel, elkezded elemezni mi lesz anélkül az érzés nélkül, ami a feszültség és izgalom, a megszerzés a cél teljesítés esetlegességének öröme okozott és üresen üldögélsz, töprengve a következő feladaton amivel képes vagy előállítani magadnak ezt az eufórikus kényszerállapotot. Nem beteg vagy azt már konstatáltad, csupán nem vagy teljesen normális. Meg kéne zabálni 10 tojást mert tönkre fog menni. Nem ide vág, de beteges kényszert érzel hogy ne pazarolj. Mondani sem mered a szemközti falnak a konyhában, hogy a hátad közepére sem kívánsz ennyi ételt all in, de a muszájok azok muszájok! Üres reggel üres fejjel ébredsz, pizsamád zsebében tele tervekkel amit minden létező lehetőségével keresztül húz a rendszer. A rendszer a szigorú de istentelenül igazságos birkapásztor. Olvasol egy kis politikák – marhára nem kellett  volna – egy pár oldal szakdolgot mert azt is sürgeti az idő hogy késszé avanzsálódjon és újra indulsz robotba robotokként robotokat robotizálni robosztus gépszörnyeket karon fogva irányítani a semmit amiből hűtőd lesz. Kéne egy jó sebész aki kivágja az agyad, aki kimetszi belőle a sok szavat amit adtak sétáid során a semmiből generálva ide ezt a nagy kupac valamit.. Legyetek legyekkel furcsa elegy, zümmögd fülembe hogy hóóó hóóó nincs eleged. Tudnál énekelni már rég lenne pár albumod, de a sok néha több mint amit a spirál gén neked adhatott. Indult szarul, megy egyre szebben, újabb élettörvények zsebedben és várod a nagy tisztogatás utáni a rendszer mennyire bünteti a bűnösöket. Hiányok államháztartási lyukak, ember az utcán aki száraz kenyér után a szemétbe fordulva kutat, talál egyet kiveszi, szájába emeli, kisimult arccal rágja ennyire puritán a sorsának rothadó virágja.. Gyakorlat teszi a mestert, soha ne felejtsd el ezt. Csak egy emberre a többit dobja a sok betiltott játékgép óvópincék mélyén pörgetve a hármas sorba rendezett gyümölcs rengeteget.. Hehe..

3 (vrs vgy mi?)

3 perce sem vagy ébren

emlékek rajzolódnak ki 33 évben,

3 10-es periódus és egyharmad majdnem,

nevetve köp 3 szor arcodba az isten,

9 éve megfogalmazott egyszerű vágyad

3 perc alatt lett gyalázatos hazugságból bánat,

3 hónap és 3. papírod szorongatod ,

33 év múlva kebledre szorítod halál rokonod,

3 vallás vérzett el gazdátlan szívedben,

3 33 többszöröseiben vétkeztem,

3x csalt meg eddig akit igazán szerettél,

3 hatalmasat kellet volna hogy üssél,

3 lény elletetett erre a világra

2 hús a 3. ennek furcsa hiánya,

3 álmot becézgetsz a hold fényénél hiába,

3 évig tudnak az emberek  szeretni,

3 hahotával tudsz ritkán nevetni,

333 száll hajad pusztult már őszbe,

anyád 3 kg lekvárt lehet ép most főz be,

3 deka magod szórtad hasztalan életre

teremteni embert tisztátalan földbe,

3 országba jártál csupán,

3x néztél a semmibe éjjel bután,

3-at vágsz a késsel ha kérik,

3 alatt nem juttatsz senkit az égig,

3 alakot sejtet a távol messze,

3 évig leszel ebben a formában egybe,

3 pecsétet téptél fel eddig,

3 még rajt van menetlevélen és hiányzik,

33 forint csörög a zsebedben

3 ember volt kit éltében temettem,

3 dalt dúdoltál mindig a csendben,

3. csók után mindent tudtál

3333 ajak pár dombján jártál,

3 pohár után dőlsz ki,

3 korty sós test ize, 

3 csepp könny tiszta víz színe,

33x jutattod a felszínre,

3 vágyad ami soha sem lesz valós

3 akarásból született meg minden öncsalód...

3-as számok bűvöletében

asztalodról csipegetek morzsákat 33 –ik ízben

neve nincsen 3-as számmá korcsosult lényem

Visszaszámlálás 2....

„Ez a nap más mint a többi ezt te is jól tudod”- nem! Nem tudom halász Judit! Soha nem is értettem miért. Ünnep mert megéltem ennyi vagy annyi évet? Ezen az alapon minden ébredés lehetne akkor ünnep. Mert ilyenkor szembesülsz és elszámolsz magaddal? Akár bármelyik nap is lehetne és kéne ilyennek lennie. Akkor miért etettek minket ezzel gyerekkorunkban? Kérdések sokasodnak a visszaszámlálás pillanatában, mielőtt egy krisztusival ezelőtt két ember szerelemben egymásnak estek egy sötét – vagy nem – szobában. Egy kérdés frigy ami valóban addig tart amíg a halál el nem választ. Ebben a házasságban nincsenek hazugságok. Nincsenek mellé beszélések, elködösített tények. Ebben a kérdés frigyben önmagaddal állsz egy oltárnál. Nem a legszebb lény leendő életed párja, de nem választhattál – ezen esetben – mást. Tavaly csúfosan megszégyenítették ezt az amúgy is nyomorék napodat. Azóta egy  - pontosan követni nem nehéz- év telt el. Mennyivel előrébb vagy hátrább nem érdemes most még feszegetned, el vagy látva feladattal, tervvel, emberek vesznek körbe aki fontosak.. Van mit enned – még ha nem is szeretsz étkezni – van hol aludnod, belsőégésű motorod eljuttat bárhová és képessé tetted magad igen rövid időn belül egy elfogadható szinten lopni a pillanatot más formában is. Elégedetten hátra kéne dőlnöd de látom hogy nem fogod ezt tenni. A vér szava, a génekbe kódolt jellem eltiport része visz évtizedek óta előre, téged is ahogy másokat, kevés van aki a pillanatban akkor vagy bármikor neked fogant. El lehet jutni a közöny azon szintjére ahonnan már leszarsz mindent. Pár könnyed csöppen időnként valamiért és vagy bármikor bármiért, amit te csesztél el 10 évvel ezelőtt egy döntéssel, de már talán azt is leszarod. Béke télre? Fagyos egek mélykékje? Húz a mélybe? Nincs baj csak semmi sem jó? Jelezték hogy mennyire aranyos meg izé hozé ez a fiú, de mit érsz vele amikor térden állva könyörögsz megalázottan egy halhatatlan isten oltára előtt kenetért a sátán pecsétével a ball válladon … közöny. Már befejezni sem látod értelmét. A hang a vonal másik végén kedves, jó hallani csak védekezni nem kéne, pedig muszáj? A helyesírási hibáid summája vagy, aláhúzott hibák javításra jobb katt, kiválasztás és hajrá. 40 négyzetméteren megtölteni a teret hidd el barátom  kibecseszettűl elég az neked. Egyedül? Talán soha lehet mindig és belép a közöny. Persze. Soha sem jó, de mi van ha ez csak ami rendelve van egy x y z koordináta rendszerben a te terhelésedhez? Mi van ha a véges elem módszerekkel nem lehet a végére járni a kérdésednek amiért ide jöttél, hogy egyáltalán fel tedd?  Hála az égnek robot és rabóta végig . Nincs idő és lehetőség a társadalmi normákra, fújogatni minden féle fajta tortákat díszítő égő izéket, ami kedvességet meg megszerzek erre a napra, arra szükségem van és jól esik. Ez a helyzet van. Nem kell szeretni  - azt mondják – csak elfogadni. Mint a tankolás ünnepét ebben a kis eltiport nyomorékjaitól lezsarolt országban, vagy a hitelek végtörlesztésének temetéssel vagy lagzival felérő asztaltársaság nagyságával megülését, vagy a hazugokat a fejünk fölött dönteni a fejünkről, köztisztviselőink fedhetetlenségének társadalmilag elfogadott  bibliai normáit arcon köpő bűneit egy kereszténydemokrata pártban, hagyományokat istenítő modernek sátáni kacaját köpve nagyot a világ kihalt normáinak mumifikálódott tetemeire. Jó ez így. Eltakar a homály, körbe vesz és simogatva becézgeti benned a fáradt embert, hogy tedd meg, ágyasom tedd meg! Pusztíts, hogy a kaszás suhintása után, hullák helyére jöhessenek az újjak, egy nulláról szinte biztosan életét elcsesző new genereation -osak. Jó ez így. Boldog mikor leszel fiam? Kérdezi az anyád, nem szavakkal csak szemi sarkából, mert már nem ismer téged évek óta szegény. Csak rámosolyogsz és felcsillan szemében a remény… vagyok én olyan kedves anyám csak másképp mint ti.. Tudja szopás ám, de ennyi! – legalább érzéki ajakidon kis kunkort formálsz – mert qva nehéz ez a testbeszéd – és rámosolyogsz. Kevesen ismertek és te biztosan nem azon kevesek egyike vagy idegen szemben az utcán lóbálva kezedben valami furcsa tárgyat kardod helyett. Élet imádat. Mondom yes! Oh yes! Aztán majd egy újabb év elteltével lehet elemezni a rövidke szóösszetételek mögött velős kifejtésekbe fulladó „ mi a fasztól ilyen bonyolult még ez a kis rövidke szar is”-t. Hehe. Nevetek mert a gin már marja az agyat. Alkoholisták megértésére készül minden józan ha van benne bármilyen kevés kutatásra éhező igaz? Asszimilálódtál már eleget úgy érzed. Keresztek súlyát is azt gondolod eleget cipelted s ha eljön az éjjel és végre álom száll a szemed mögötti légüres térre, aludni álom országodba - azt látom - ma nyugodtan térsz be. Fény és sötétség. Mikor melyik győz, de egymás nélkül szart sem érnek. Teljesen értelmét veszti a mindenkori kontrasztban megfogalmazott filozófia lényeg. Utálok tiszta szívből pár embert és szeretek őszintén megint párat. Ez az életünk gyors virágzásából a halálba bimbózó látszat. Szívj egyet,  az illatok színét lásd ha terjeng, Lónemiszervet sem tudnak, akiben semmilyen képzettség nincs hogy felismerd….a bármit ami több mint az akármi ami a minden előjátéka.. Nasztapujace és v-t formáló újjak…

Törtél e...(vrs)

                                                               
 http://youtu.be/2HbMzu1aQW8
                                                               

Táplálásra vidáman fel

mert ezt a testet táplálni kell

s ha fáj is bármiért a fej

az agyról el tolakodó a kezekkel,

porszívó hangja zengi meg utána a teret

volt idő mikor aki temetett

tisztelettel emlékeket keresett

s most etetésre vidáman fel

mert ezt a rákos szörnyet táplálni kell

érzésekkel tölti meg a hasát

anyag hasad atomi szinten tovább

akar kér elvesz és élvez

tapasztalatért ha kell kérdez,

nem vágyja utcákon a birkák hadát

járva étkező bundás foltosainak szavát

nem figyeli már rég az isten

elhagyott szelek szárnyán hagyod

hogy kegyesen néha feléd intsen

nem rossz most hogy átölel a kis tér

a jótól is messze van  de aki fél

annak jussa a bizonytalanság

garatot kaparó furcsa érzete

elcsépelt szavak nélkül étkeztél e?

bármit ma amitől több leszel

és nem csak súlyban nehezebb??

törtél e a közös tálba akár egy falat

barnára sütött ropogós kenyeret?

ma…

vagy tegnap…

vagy bármikor??...

Erősnek kellene lenni...(vrs vgy m?)

Erősnek kellene lenni

arcodba bele nevetni

halállal táncolni végig

a bált másnap délig

s ha a fejedben  tompán

dühöngnek angyalok harcán

démonokra várván

erősnek kellene lenni

legalább naponta egyszer

valami fajta féle ízeset nevetni

és most ráfogom a frontra

hogy hasogat tépve darabokra

az ingerület átvivő sejteket,

ráfogom a hideg frontra

hogy most talán kicsit fáj a fejed.

Erősnek kellene lenni,

kisportolt gyilkos testel

ember húst kéjesen kacagva enni,

csámcsogni a szaftos darabokat

vihogva őrjöngve üvölteni a sorokat:

Erősnek kellene lenni!!!

Lehajtott fejjel az igát húzni,

elviselni másnak a szagát

vállán a szeretetnek ha galád,

vinni nagy ívvel az ajkakon

terheket át az őszi parkokon,

temetőkbe hurcolni a vágyat

tiporni azt aki bánthat…

erősnek kellene lenni!

               nevetni.......                

erősnek kellene lenni..

Angyal aggyal ( novella bí +)

A tömeg halkan hömpölygött. András nyugodtan szívott egyet a cigarettájából, mélyre eresztette a gyilkos élvezetet. Jobb keze lezseren a nadrágja zsebében pihent. Nézelődött. Ahogy szokott. Némán és statikusan. Az emberei arcok, vonások rohantak el mellette és azt játszotta, hogy elképzeli milyen élete lehet a terhek cipelőjének. Mindenkihez értett – legalább is azt hitte – annyit olvasott, annyi tudást gyömöszölt a fejébe, annyi hátramaradt múltbéli életek viszontagságainak tapasztalataitól volt bölcs ifjú…. Szokásához híven előkotorászta az eddig nadrágszárban pihenő kezével kabátja zsebéből a fülhallgatóját, bele hatolt kedvesen  és tisztelettudó óvatossággal – szintén ahogy szokott- hallójárata gyártól megkínzott mélységeibe,  kattintott kettőt az érintés érzékeny kijelzőn, hogy útjára eressze a hangokat. A kedvenc zenéiből csinált válogatást. Amolyan magányos gondolkozós „Best OFF”. Lépkedni kezdett és kinyitotta a tudatát. A szem és lélek számára minden mástól elkülönített világ apró porszemei jöttek szemben. Halk mosolyra késztette ez a bensőséges egyedüllét. Gyakran futott végig a hideg a hátán, amikor érezte ezt a fajta boldogságot. Megijesztette, de lassan az évek múlásával az utolsó katartikus életélmény után már kezdte megszokni. Abban biztos volt, hogy egyszer hatalmas árat fog fizetni ezért a gyönyörért, hatalmasabbat mint az életét habzsoló éjszakai tündér, vagy az azokat brutális gyorsasággal cserélgető hím partnereik. Tudta, érezte, félt tőle, de akár bármelyik másik függőség, amit az élete részévé tett, képtelen volt megszabadulni. Legalább is eddig. Fekete bársonykabátja gallérját frappánsan feltűrve védeni próbálta nyakát a száraz hideg decemberi szél kígyómarásától. Szemeit védekező könnycseppek töltötték meg, gurultak végig a csontos dombok átlagos térbeli rajzolatán. Lábai monoton jártak és nagyon lassan. Évek kellettek, hogy képes legyen megtanulni sétálni ennyire lassan és kimérten. Nehezére esett, de megtanulta – mint minden mást- mert a világ bár felgyorsult, de ez a gyorsaság nem élhet minden pillanatban a nap minden szakában. Az első jóindulatú daganata után értékelte át a rendszert ennyire. A fájdalom nem cél volt utána, csak a következménye a rossz döntéseknek.

Az első alany akit kiszúrt egy kedves középkorú nő volt. Arcán mosolyt vélt felfedezni, haja korát meghazudtolóan ifjonti kunkori barna tincsekben hullt a vállára. A testén pont annyi hús volt, ami a mai kor férfi standardjai előírtak. Könnyeden mozgott. András figyelte őt, szemeik összetalálkoztak. A villanó képekből már tudta, hogy szerelmes, hatalmas és univerzumokat teremtő szeretkezés után tér haza gyermekeihez, megetetni őket és a férjét, akit már nem szeret. A mosoly gödör ball oldalán azért fel lehetett fedezni a furdalások terhének íveket kiegyenesítő kegyetlen effektusát. Elsuhant. Melegség töltötte el, amikor egy tized másodpercre a ruhájuk összeért. András becsukott szemmel nevetni kezdett. Útjai közül ez a konfliktus is egy kiemelkedő darab lesz. A mai napon nagyon toppon van. Ezért előszedte a csodafegyvert. Piciny műanyag zacskó. Tartalmát tekintve egy egzotikus gomba féle. Két kis darabot kiszedett belőle, vetett egy keresztet maga előtt – ami tőle önmagában tragikomikus volt- majd az ajkak rágó mechanizmusára bízta a végső munkát. Pont annyi amennyi kell! Se több, se kevesebb! Az izmai pár lépés után ellazultak, a tudata megnyílt az eddigiekhez képest sokkal érzékenyebb lett, nyitott volt már mindenre, amit a többiek adni akartak neki, vagy amit elvett tőlük. Az elmosódott népek között, egy éles arc ugrott elő. Kopasz volt, nagyon öreg és görnyed háttal sétált a lehetőségeihez mérten meglehetősen gyorsan. Az idő vasfoga alatt lezsarolt arcbőr, mély redőket rajzolt lelkének lenyomatában. András összerezzent. Látta a háborúk nyomorában a fájdalomtól és félelemtől elkövetett állati vérengzések maradandó sebeit, a felszakad testrészek groteszk röppályáján földet ért huppanásának csontig hatoló emlékhangját. Zongoratanár volt, vagy festő, de művész azt biztosan tudta. Egy apró zsömlét majszolt, fogatlan erős ínnyel zúzva és pépesítve a vizes pékárút a megfelelő emészthetőségűvé. A botja szúró eszközbe végződő fegyvere volt, váll táskájában múlt tárak halált hozó réz ötvözet hírnökeivel. Elsuhant mellette. András kerülte az érintkezést. Szó szerint kidukingolt előle. Izzadt az egész teste. Homlokán gyöngyöztek az izzadság cseppek. Az adrenalin, a menekülés közbeni élni akarás fékeveszett ösztöne, a hátra hagyott szerettek féltésének izgalma, életre keltette a testének minden sejtjét. A rövidke út alatt megtett pár méter következő állomás egy, a kirakatokkal szemben elhelyezett kis pad volt. Lehuppant. Kapkodta a levegőt. Most lehet túl lőtt a célon. Idegesen és kiszáradt szájpadlással előkapart egy cigarettát. Gáz szisszent, láng lobbant és szívott. A sercegő papír és dohány égő elegye egy pillanatra leállította a túlreagálást. Fejét hátra csapta, orrlyukain hajtott vadként szívta be gyors egymásutánokban a levegőt. A pár másodperces szeánsz után felnézett. Ez az utca nagyon a vásárlók kegyeiből nőtte ki magát ilyen gazdaggá. A kirakatok üvege tiszta volt. Nézte a fekete bársonykabátos ürgét szemben. Figyelte az arcának mosolydomboktól tarkított furcsa domborzatát. A nagy orrot, mélyen ülő karakteres szemeket, a rövid őszesbe hajló hajkoronát. A képek kattogni kezdtek…. András nem tudott ellenkezni. Érezte a születés terhét, a kényszert amivel ide gyömöszölték, rugdosták, a gondtalan ifjú évek örömeit, a sok szerencsét amit a szárnyasa rá erőltetett, a büntetés kiszabását, a fájdalmak közben kialakult új képességek jövőbeni hasznosítását, a hazugjai önsanyargató lelkiismeret furdalását.. Látta az anyját, apja hozott terheit, a testvére lelkének igazi arcát…rázta itt is a hideg, remegett a félelemtől, amikor az igazi fizimiska megmutatva magát felhörögte sátáni morgásban igazi nevét. .. Egy pillanatra meghalt a padon. Megállt a szíve, lélegzése megszűnt. Az emberek, akiket annyira figyelni szokott rá se hederítettek. Egy újabb csöves alszik betépve vagy berúgva a sétáló utca padján. Na! Nagy dolog ?!- gondolták, néhányan azért összehúzták a szemöldöküket, nemtetszésüket jelezve, de senki sem látta, amikor a varázs gomba vagy más csodálatos vegyi anyagok hatására, egy sejtelmes amorf alak megérinti a padon mozdulatlan fekvő ostobát ball vállánál kedvesen óvó figyelemmel.  Arcán könnycseppek gurultak elhagyva a képzelt, vagy valós arcot és csöppentek a fizikai test ajkaira. András felhorkantott! Az összes izma görcsben állt, mint akin több ezer voltnyi áram haladt át. Felült, arcát a kezei közé temette, nevetés fogta el, görcsös nevetés, miközben a boldogságtól könnyi patakokban folytak. A szemközti tükörfelületben már csak egy normális fekete kabátos ürge ült a padon, akinek a nagy száraz hideg miatt felgyülemlett a könnye zöldes barna szemében. Stílusosan beintett magának – mert hát kivel ne legyünk már őszinték ha nem magunkkal- felállt és vígan elindult tovább. Nézte az embereket, szerette őket, akarta tudni milyenek vagy ha olyanok akkor miért, de már képtelen volt villogtatni a megszokott mozit. Sokan nézték hülyének, vagy őrültnek, mert ebben a nem kis lélekszámú városban ő volt az egyetlen, aki nevetve sétált valami és valaki által már érdemben meghatározott cél felé. Száraz hideg volt! Így fog emlékezni erre a napra András.

Ömleng ( ha útjára engeded förtelem)

Elvont. Gondolat társított. Csöpögő szavak a plafonról és rohanó idő krisztusiakhoz egyre közelítve visszafordíthatatlan vétkeit cipelve kereszt gyanánt, megváltásért könyörög az őrhöz, aki szem rebbenés nélkül májon szúrja, serkenő vérét zuhanás után sárrá avanzsálódni tapsolja nevetve a sivatag porából szigorúan gömb formába. András alternatív egói, megvetett ribancok kéjes nyögései között vágyva az igazira, már rég remete akarna lenni, elzárkózva a világtól mégis betegesen vágyva azt. Örök őrlődés, kövek és fémek között morzsolódó anyag, forgácsolt csodák elfogyásának figyelmen kívül hagyása. Annyi korpa közt hol a búzaszem, ami nem zabszemként fészkelődik a seggedben, zavarva minden napjaidat és furcsa önön lényed elviselhetetlenségét. A sorok között értelem, ha keresné valaki, talán magáznák az utcán, tisztelnék a holt nyelvek beszélése miatt, a sok év tanulás utáni emberismeret statikus elemzésének képességétől félve minden elhagyott szavuk után a szemeinek rejtelmes rángását, arcának groteszk mimikáját. Orv oly sok, ki orvul óhatatlan óhajokat elemez a valóság oltárán. Harag és agresszió küzd szellemmel, nyitott kapukon rendszerekbe döngetni magukat kívánó gondolatokkal, ismeretlen vizeken utaztatni a kíváncsiakat miközben saját kis szemének óceánjából fel fel törő sós vízét sem érti. Akartatok sokat a kevés nem bizonyult elégnek, s most oly tömérdek lények szerelem gyanánt a Semmit párjukként édesnek becéznek. Ahogy te is. Tükrök torz világából előtörő démonok társalgása közben, isten jobb kezét nézed a ball válladon és futkos a hideg a hátadon. Lónemiszervet sem tudnak, akik ide börtönükből  a kínpadra szabadulni hazudva létre szenderültek világra. Elemezted, láttad, érezted bőrödön a szó súlyát, karcos élének annyi sebet ejtő vágásától patakzó vörös folyadékod csikiző érintését… és mégis – te ostoba élhetetlen! Adtad szavad, hitted hited, lopták becsületed, és taposták vágyadat… büntetés? Sors? Karma? Végzet? Angyalok vigyázó életre irányító beavatkozása? Müller Péterek után szabadon szóra nyitni száját csak a kevesek merik és te nem vagy az.. Mert jó a félhomály. Jó a ködben elszenderedve, a csendben csak figyelni a táncát színes nyoszolyájában a becstelen gyarlónak, a ribancnak kezét kérni zálogba a sátán asztalán enni tápláló kétségeit a jóban, betérve kőtemplomában fénycsóvák között fürdőzni a társadalmi elfogadtatásban.. Rohansz akár az élet. „Nem az idő múlik, el csak a dolgok múlnak” (Sziámi eddig), nem lengetheted örökké öklödet haragosan hátra felé a múltnak…?!???!!!?!!????!!! Az elhullt virágok szirmait nézve, lassan életképtelen bibék során poroztál hiába eddig és ez után, termést nem kérve, megadva magad a test hívásának álomra hajtod lassan a fejed. Álmodban két kígyó mar beléd, mérgük átjárja ered bonyolultnak tervezett kusza rendszerét, eljut az agyba, feltépi az élet gátjait és irányít végig téged a végtagtalan állat a folyosón a fény felé, ami valójában csak oxigén hiányos agyad kényszerképzete az élni akarás kötelességének eleget téve az utolsó pillanatig.. Két nő hangja mereng fel a távolból : egy nemzett, egy rövid időre megölt és felriadsz.. Felejtésed termőföldjében kigyomlált nyomorék parazit,a gyomjaidat életre kelti elszáradt gyökereiből a tudat alatti.. Szortírozol tárgyakat, a szeretet már lassan egy éve nem vezérelt semmilyen irányba, csak gyűlölködve vérre éhesen ösztönök hallójában próbálsz ember maradni akkor is, amikor a túl intelligens állat enni kérne, föl alá járkál ketrecében, fujtat, prüszköl és hörög ha elhagyja szűk csatornáján magja testét.. Állat, aki enni kér kontra másik fajta vegyületének a természet szabályai szerint össze nem férhető elegye alakulna vegyületté… Anyád a bálna, szakadtál volna bele a kapunyitáskor a szellemvilágba..!!! Szégyen ha elveszted a fajta iránti minimális tiszteled, ezért bocsánatot kérsz a rendszertől, jeleivel küldi a tényekben, hogy ugyan leszar téged nagy ívben, de legalább nem haragszik rád, milliónyi csillaga között terelve a fekete lyukakat békében teremti a táguló univerzumot.. Nagyot és talán egyetlenegyet hibázott velünk, de törölni már nem olyan egyszerű a gyermeket sem, mikor a szülés fájó csodája után nem képes magától a wc-be szarni, vagy amikor ok nélkül felsír hajnalban amikor aludna minden más „ rendes” ember.. Indult valahonnan és ért valahová. Szavak játéka és színház, nagy poronddal, színes díszletekkel adva a külsőségekre.. Csupán a színészeik szarok és játékuk nem elégíti ki a szerepválalás csodálatos eszméjét amiért a rendező annyit fáradozott… csak egy emberre.. Nasztapujace és v-t formáló újjak…

9 Nem próza

szelíd föld anya

gyilkos tűz apa

égi gyöngéd szentek

kérve kérlek titeket

térdem rogyva roppan

kövek felületében nyomban

sértem a földi sorsok útját

nem értenek a balgák

csak várom a percet

mikor  késemmel kivéshetek

testetekből egy szeletet

saját álmom önzőségétől

vezérelve valami istenitől

kérlek bennetek térdre rogyva:

adjatok türelmet a rosszba

jónak maradni újra meg újra,

adjatok hitet többet mint eleget

kibírni a nyomasztó terheket,

adjatok éjszakámba álmot

lapockáimra fehér szárnyat,

agyam tekervényeibe velőt

karjaimba gyilkos erőt..

szelíd föld anya

gyilkos tűz apa

égi gyöngéd szentek

kérve kérlek titeket

Örvény törvény.. (vrs vgy m?!?)

Örvény törvény!

Húznak végig hideg kövén

annak az üres szobának,

ahová hálni halállal a szajhák jártak,

pedig rég eltűntek az ideák

s aki még maradtak a parton ideát,

azok is  csak meredten néznek előre,

hiányokban szenvedve időről időre,

elpusztulnak valakiért igen hiába,

újra és újra belesnek ugyan azokba a hibákba

s nem szentek vagy művészek csordája,

csak életképtelen ostobák,

akik a nem törvényszerű dolgokban

látni akarnak valami féle isteni csodát,

akik éreznek ha kell ha nem mert muszáj,

balga lúzerek akik csinálják még akkor is ha fáj…

Örvény törvény,

húz a mélybe a mocsok,

sekélyességeikben fulladozó emberi roncsok,

nyomorból  áttévedt falusi szöszi kislányok

térdelnek utak szélén jómódért s ha látod,

ball zsebedben testmeleg 3 ezresed

csalódva a világban markolászod,

milyen marhára jó is neked,

remeg izzad a tenyered de nem az izgalomtól,

letévedtél a lassú halál útján a jóról

s örvény törvények okafogyott vágyán,

csak nyelnek el egyre másba a hullámok,

temetnek  mélyebbre,

s a kevés aki ideát maradt télre,

hógolyókat dobál ördögöt rajzol a hóba,

az angyalok rég dezertáltak már parancsszóra..

Örvény törvény,

fájó köszvény,

hibák summája,

boldogság egyszerűsége

falra hányva…

Zsuzsinak szar élete lehet...

Kint üvölt egy állat. Valójában jogilag embernek nevezik, definiálják, de a felszűrődő hangok alapján ezt a nemes egyszerűséggel egykor nemes jelzőt nem aggatnám rá. A konfliktus forrása nem pénz, nem erkölcsi kérdés, vagy politika, hanem „A Zsuzsi”- ha jól halottam. Zsuzsinak – mint oly sok nőnek a földön- nagyon szar élete lehet. Valószínűleg az ura iszik – a fent említett biokémia rendszer most is részeg volt-, a hasonlatos viselkedés normák kezdetben egy nyugtató sörrel kezdik pályafutásukat, majd egy egy felesbe torkollanak és végül folyamatos delíriumban tetőznek. Zsuzsinak szar élete lehet – mint megannyi feleségnek, barátnőnek, gyors barátiságból szerelembe eső asszonynak a tilos adrenalin egekig pumpáló izgalmának hevében- a párját – a halottak alapján – ép valaki kergeti, nem bírva elhallgatni azt a lényt, akit egykor az istennek becézett felsőbbrendű valamiért – mai napig senki nem tudja milyen elgondolástól vezérelve- erre a bolygóra teremtett, hogy sokasodjon és termékenyítse be annak minden szegletét. Ez az általa – szerintem – más elképzeléssel betermékenyített állat, hadarva, minden épp eszű értelem számára nehezen feldolgozható „nyelveken” - időnként bele szőve a modern magyart- egy sort üvölt az üres éjszaka tömbjei közé, azoknak címezve azt, akik esetleg bármilyen oknál fogva éjfél előtt már mernének pofátlan nyugovóra térni… „Mindenkinek meg van írva a jövője! Te a fejed felcsapod, kinézel színházi képeid közül, kibattyogsz az erkélyre és lenézel rá. Egy monoton mozdulattal jobb kezed ujjai végig siklanak az ódivatú tűzköves öngyújtó csiszoló felületét formáló hengeres testén és magad elé mormolod a sötétbe a következő szavakat : „Ki a faszom vagy te??.”... Nem vagy hangos, nem vagy sértő – mert az említett szavak puritán halmaza nem jutottak el a címzetthez- csupán meglepett.. Felidézed életed rövidke emlékeit,  amikor láttad valakiben akár egy másodpercre is az angyalt, vagy ördögöt, a messiást vagy az antikrisztust és röhögve pöfékelsz egyet a szájüregedben felgyülemlett kizsarolt füsttel.. „Mindenkiben ott van, csak rejtőzködik…” Enged útjára a semmibe újra mondatnak csak jóhiszeműséggel nevezhető foszlányod, ismét és felmorogsz mély hörgő torokhangon.” Ott van mindenkiben csak rejtőzködik…..”  Nyugodt lépteiddel visszamész a félkész objektumba, lassan betakargatod magad magaddal és nevetve jutsz el álomországba.. „Zsuzsinak szar élete lehetett”..

Titánok és egyébb közhelyek idő rettentően unalmas szokásos egyveleg...

A titánok harcában egy vén letaszított Hadész csak szolga időnként, amikor a fiatalok erejére van szükség. Ám a pokol tüzében érlelt haragos kétes életképességében lényegesen megéltebb elő tőr ha a szükség úgy kívánja és pillanatok alatt rendet tehet a hibákba, amit a mohón kapkodó időmilliomosok időnként elhibáznak. Vannak dolgok a rendszerben, amit nem lehet tanulni, nem lehet magadra szedni.. Azok, amikre születni kell, mikor plusz mosollyal ajkaid szegletében, mikor könnyel szemed sarkában, de tudom vannak dolgok, amikre ide, születni kell. Aztán hogy használjuk, milyen célra fordítjuk az már a mi személyes döntésünk. A titánok csapkodnak hatalmas pallosaikkal, gyöngyözik  homlokukról a harc hevében keletkező verejték, miközben a vén letaszított fél isten, csak kitér unott és rutinos mozdulatokkal az ütések elől. Ritkán suhint vagy szúr, de akkor egy ellen esik össze precíz és kétséget nem tűrve holtan. Teste nem pazarol, ereje beosztott és már élt annyit, hogy tudja mennyire véges is az. Nevetni már nincs kedve a habosan feltörő oxigénben gazdag megnyíló torok vértől, nem termel több adrenalint a bél és bensőségek szaga az agyában, nem érez erekciót egy újabb legyőzött ellenség pusztulása láttán… a letaszítottak az élet ismeret egy nyugtatóan unalmas bölcsességével már csak akkor és azt csinálják, amit és amikor kell. Aztán ha látja,  hogy a csata már befejeződött nem marad végső élvezetes szúrásokat adni a földön üvöltve hörgő fél hulláknak. Hatalmas fekete szárnyaival megemeli összeesett testét a magasba és fentről csodálkozva nézi a lent önfeledten gyilkolászó harcos utódokat, a jövő magját a jövőért: bassza meg! Én is ilyen voltam?????? Bassza meg!!! Én is ilyen voltam!!! Lerázza a kezéről ami eddig rá ragadt, figyeli a súrlódás hatására legoptimálisabb geometriát felvevő cseppeket, ahogy katicát csinálnak fehér- vörös alapon az altéren elterülő angyal kezdeményekből. Felnéz távolabbra mint ahová szem láthat, kivicsorogtatja sárgás fehér fogait, felcsapja a fejét és éktelen nyugalommal megmorogja a teliholdat. Nincs már neked helyed ezekben a csatákban. Csap párat csodálatos feketéjével a hátán és elmegy messze, univerzumok határára pihenni az elmúlás nehezen emészthető fáradalmait…