Összes oldalmegjelenítés

2012. október 3., szerda

Zsuzsinak szar élete lehet...


Kint üvölt egy állat. Valójában jogilag embernek nevezik, definiálják, de a felszűrődő hangok alapján ezt a nemes egyszerűséggel egykor nemes jelzőt nem aggatnám rá. A konfliktus forrása nem pénz, nem erkölcsi kérdés, vagy politika, hanem „A Zsuzsi”- ha jól halottam. Zsuzsinak – mint oly sok nőnek a földön- nagyon szar élete lehet. Valószínűleg az ura iszik – a fent említett biokémia rendszer most is részeg volt-, a hasonlatos viselkedés normák kezdetben egy nyugtató sörrel kezdik pályafutásukat, majd egy egy felesbe torkollanak és végül folyamatos delíriumban tetőznek. Zsuzsinak szar élete lehet – mint megannyi feleségnek, barátnőnek, gyors barátiságból szerelembe eső asszonynak a tilos adrenalin egekig pumpáló izgalmának hevében- a párját – a halottak alapján – ép valaki kergeti, nem bírva elhallgatni azt a lényt, akit egykor az istennek becézett felsőbbrendű valamiért – mai napig senki nem tudja milyen elgondolástól vezérelve- erre a bolygóra teremtett, hogy sokasodjon és termékenyítse be annak minden szegletét. Ez az általa – szerintem – más elképzeléssel betermékenyített állat, hadarva, minden épp eszű értelem számára nehezen feldolgozható „nyelveken” - időnként bele szőve a modern magyart- egy sort üvölt az üres éjszaka tömbjei közé, azoknak címezve azt, akik esetleg bármilyen oknál fogva éjfél előtt már mernének pofátlan nyugovóra térni… „Mindenkinek meg van írva a jövője! Te a fejed felcsapod, kinézel színházi képeid közül, kibattyogsz az erkélyre és lenézel rá. Egy monoton mozdulattal jobb kezed ujjai végig siklanak az ódivatú tűzköves öngyújtó csiszoló felületét formáló hengeres testén és magad elé mormolod a sötétbe a következő szavakat : „Ki a faszom vagy te??.”... Nem vagy hangos, nem vagy sértő – mert az említett szavak puritán halmaza nem jutottak el a címzetthez- csupán meglepett.. Felidézed életed rövidke emlékeit,  amikor láttad valakiben akár egy másodpercre is az angyalt, vagy ördögöt, a messiást vagy az antikrisztust és röhögve pöfékelsz egyet a szájüregedben felgyülemlett kizsarolt füsttel.. „Mindenkiben ott van, csak rejtőzködik…” Enged útjára a semmibe újra mondatnak csak jóhiszeműséggel nevezhető foszlányod, ismét és felmorogsz mély hörgő torokhangon.” Ott van mindenkiben csak rejtőzködik…..”  Nyugodt lépteiddel visszamész a félkész objektumba, lassan betakargatod magad magaddal és nevetve jutsz el álomországba.. „Zsuzsinak szar élete lehetett”..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése