Idővel bizonyított hazugságok...

Rég megcáfolt elméleteket olvas vissza a veszett vad

Száján idővel érlelt röhögés sebe vérvirágba fakad,

Nem tép fel máshol már sebeket e hazugság csak ott

Ahol a leggyengébb mindig féltve vérét ő volt:

Telt ajkainak sűrű íves sarkába,

Fürkésző szemgolyóitól pár centire,

Istenek márványköves temetőjébe,

Elfogyasztott nőtetemek csapdájába,

Örökké lélek húst marcangoló önismeretébe

Értetlenség kését végérvényesen csontig mártva

Saját ekcémás bőrét kacagva nyúzza!

Ostoba vakká tesz téged látó barátom a szeretet,

Vagy legyél lélekerőből okosabb egy cseppet,

Vagy felejtsd el az érzést amid mindig temetett,

Mert az utolsó pillanatban ha tetszik ha nem,

A jobbik rosszból de választanod kell neked!

Is!

Ömleng x-y\1,5

Kis csendet adjatok város zajai

álmos hallójáratainak bonyolult

rengetegébe rendszer gyanánt,

születtél ide olyannak amilyenné

tettek a pillanat késének karcai,

barázdákba tenyered fonákjára

írva a szót hogy ontsad ki magadból,

okádd beled tartalmát selymes

kövek közé keresni a semmit,

jó neked látom a szemedben

és érzem ahogy félsz

mikor lépkedsz ezen az úton..

Ki vagy te gaz igazán,

mikor utolér a reggel?

Rég maradtál ennyire intim közelségbe

démonjaiddal közösen kortyolgatni

a végzet mámorító serlegéből,

éjszaka jő sötét és puha bársonya

eltakarja a nappal fényeit,

új álmok méhe lesz az anyagból

elektronokká alakított valóság,

hogy pihenhess végre akaratlan

remegő végtagjaidban kor rákja

remeteség utáni vágyad rágja…

Ki vagy te igaztalan

mikor utol ér az éjjel?

Egykor szél kérődzött ki hegyek

várossal határos meredek dombjain,

ma égett aszfalt illata keveredik

vizelettel és emberszerű bélsárral,

apró lyukakon át megszállva

a mámor pillanatát…

Boldogság réme ijesztget

természetéből fakadó elmúlásával,

miközben mindenki  cserélne veled

aki nem olyan mint te akivel cserélnének.

Szemed fénye nyugtat

ha látom magam benne,

szemed fénye szépség

és kérdések végtelenje..

Miértek forrásának végtelen

párhuzamosa vagy testvérem,

korcs elmúlásában reinkarnálódott

testtelen konstans torz idő!