Gondolatok..

Adj egy percet érezni a csendet

ahogy átkarolja a teret,

érzed mennyire reszket..

Elereszteni akarja de nem lehet,

lehajtott fejjel engedi elrohanni az életet,

aminek időnként nincs is értelme,

mégis a percet kéri  csendbe,

majszolja mazsoláit a lét müzlijéből,

karol ha lelke kiürül,

hajt hogy legyen cél..

Mosolyogj kedves fontos nekem a léted,

minden amit nem adhat meg

csupán genetikai kényszerképzet ,

csak markolja a homokot egyre erősebben

s ahogy lassan kipereg a végtag vég percek közül

úgy a gyertya tüze újra felsercen,

lobban mint a szikrát kapott benzines kanna,

forró nyári napon bőrsejtjeit elpusztítva,

lecsupaszodik a csontról a hús,

láthatóvá vállnak a legbelsőbb szervek,

mert a szeretet átkában leszel a leginkább

olyan akit ha szeretnek,

csak fájdalmat ad kéjeset,

érintésével rád nyomva

izzó sorsát az örök bélyeget..

Hány életen át kell még játszani ezt a szerepet,

a tükörben leguruló csepp vizeket kérdezed…

Amíg csak kell amíg csak lehet..

Adj egy percet hogy magam legyek..

adj egy percet hogy lásd az a másik

éppen most kit is temet vagy teremt,

hogy utamon mikor mellém álltál

ne bánd ha bármikor más irányt választanál..

Nagy az ára annak a sok sornak

 amit a szellem kivéreztetett inaival

az élet sorsszerű lapjaira írnak,

hát adj egy percet hogy ne áldozzak a múltnak

többet a jelenből lélektelen kutatva tovább az ujjat..

Jó hogy itt vagy s ha lenne istenem

hálával csókolnám lábát amiért

egykor ide küldött nekem..

A vadnak áldozatot tanulni

s áldozatnak vadságot tanítani..