Isten veled szőrös barátom

drága jó barátom

drága testvérem

drága kis szőrös

drága kis királyom

annyi év után

újra új útra

nem lehetne könnyem

de lett hidd el újra

gördülnek végig az arcomon

becsülettel éltél

s haltál meg drága rövid harcodon

kettő kilogramm

ennyi elég a végtelenhez

kettő kilogram elég

hogy így szerethess

valakit ..

aztán egy reggelen

 az ágyban csend terem

a paplan nem mozdul

szuszogásnak nincsen nyoma

riattan ébredsz mert érzed

riattan ébredsz mert érted

riattan odanyúlsz de mélyen ül

a mellkas nem emel

a szív nem hegedül

a szemnek nincsen tánca

az ajkai örökre zárva...

Rád nézek az ágy végén

Nem lélegzik bazd meg!!

Nyelés Értem én.......

elmentél mert mind elmegyünk

nincs több fájdalom

az itt maradt velünk

betakarunk még utoljára

Örökké élsz majd kettőn agyába

emlékeibe és álmába

gyönyörű kis szőrös barátunk

családtagunkként imádtunk.

Legyen könnyű a föld kis Teryier

Leonidasz!

Dalszöveg 1 Brain Crain Dream Of Flying

 

 a fény körbe jár

a sok hang kiabál

a város minden érző lénye

vágyik ki az újjá született jégre

azt mondtad a reggel nagyon közel

elhittem neked hogy menni kell

de a város minden érző lénye

várta már hogy ide érj hozzám végre

 

ahogy a csend a szíveket szelíden járja át

úgy lesz egyre szebb az egész élet és az a zord világ

ahogy a hangod a hangomba vág megnyílnak a mélységek  és

kiteljesedik bennem az tiszta vágy 

mert itt vagy látlak ahogy a fejed a puha párnára dől

mert a szuszogásod ringat el és megszűnik az idő

nincs több kétség látni a szemedben az újabb téli reggel eljő

te vagy az akikiben lenyomatot képez majd a hajnalra fehér erő

pehely és csepp          2,15

 

az ablakon jég virág nyílik

az aszfalton a hóréteg hízik

az emberek csak nézik ahogy a lábnyomok eltűnnek

ahogy a lábnyomok megadják magukat a rohanó időnek

vigyázz érezd

 

ahogy a csend a szíveket szelíden járja át

úgy lesz egyre szebb az egész élet és az a zord világ

ahogy a hangod a hangomba vág

megnyílnak a mélységek  és

kiteljesedik bennem az tiszta vágy 

mert itt vagy látlak ahogy a fejed a puha párnára dől

mert a szuszogásod ringat el és megszűnik az idő

nincs több kétség látni a szemedben az újabb téli reggel eljő

te vagy az akikiben lenyomatot képez majd hajnalra fehéredő erő

pehely és csepp  víz   

 

ahogy a csend a szíveket szelíden járja át

úgy lesz egyre szebb az egész élet és az a zord világ

ahogy a hangod a hangomba vág megnyílnak a mélységek  és

kiteljesedik bennem az tiszta vágy 

mert itt vagy látlak ahogy a fejed a puha párnára dől

mert a szuszogásod ringat el és megszűnik az idő

nincs több kétség látni a szemedben az újabb téli reggel eljő

te vagy az akikiben lenyomatot képez majd hajnalra fehéredő erő

pehely és csepp víz   

 

most átkarollak téged

nincsen más a két kezembe

csak az igazán fontos lényeg

és bárki mondana is bármi mást

én csak neked zenghetem ma reggel

ezt az imát  .

A halál kapujában

 

A halál kapujában magadra hagynak az Istenek

ülj le halandó ízleld rágd újra mi volt az életed

könnyek savanyú ízét forgasd száraz ajkaid között

halandó voltál eddig aki végül ide költözött.

Tedd le a terheket amit cipeltél és most is fullaszt

mosd meg portól kiszáradt megrepedezett talpad

igyál hogy a sós egyveleg oldja ragadós nyálad

majd lehajtott fejjel térdre rogyva az erős vágytól

megkönnyebűlve üvölts ki mindent magadból torkod szakadtából.

Vége a fájdalomnak a kétség bizonyossággá válik

könnyű lesz ami nehézzé tette ezt az egészet a halálig

simogatnak a tövisek vértől mégse vörös az arcod

nevetni látni fog az Isten amikor annál az ajtónál átkarolod

ő magahoz ölel komor komoly ajkait ezek a szavak szántják

Nyugodj meg haza értél, kezdetektől vártunk rád!

Elektromos cigaretta és egyéb közhelyek...

36 éves, utód nélküli magyar férfiember vagyok. Megdöbbenten figyelem ezt a kis országot ahol még élek. Igen még itt élek. Még nem menekültem külföldre, mert a sors kegyeses volt hozzám. Egy éve és két hónapja nem dohányzom. Mindezt közel 15 év után, napi két doboz legerősebb piros majd sodort cigarettával a hátam mögött. Ez a kis szösszenet annak az eszköznek fog szólni, ami engem ehhez a sikerhez hozzá segített. Ez az eszköz nem más, mint az e-cigaretta. Nem akarok és nem is merek politikai véleményt formálni – akinek egy németjuhásznál magasabb az „íkúja” az magától is rájött – mert egyszerűen érzem a rendszerben a megtorlás, eltaposás lehetőségét, a viktoriánus bosszút a szólás szabadság ellen. A lényeg és e szempontból a legérdekesebb az az eszközzel szembe állított törvényi szabályozás. Amikor rendszerváltozás volt én 10 éves voltam. Anyám, apám beszélgetését figyelve ma napig bennem van a sokszor elhangzott szlogen : mostantól minden más lesz.. Hidd el. Aztán az ember, ahogy lassan eszéhez tér, bele kostól a világ fagylalt fanyar ízeibe és elhagyja a gyermeki dolgokat, keserű könnyek között, lógós orrát törölgetve felröhög a családi ebédnél 25 év után.. Basszátok meg. A lópikula sem lett belőle! Mindenki néz rá bután az asztal körül. Rágyújtanak egy dohányos örömrúdra, mélyeket slukkolnak belőle és kifújják annak maradék füstjét a légtérbe. Te – te ostoba fasz – idegesen keresgéled Joytec Cube eszközöd , hogy Eleaf GS air kazánodon keresztül valahogy ellensúlyozd a füst okozta fulladás kellemetlen tüneteit.. Ez az én döntésem volt. Ez a választás az én személyes, felnőtt döntésem volt. Nem akartam dohánytermék füstjétől ideje korán megdögleni, rákban vagy érrendszeri megbetegedésben. Két diplomám van, három nyelven beszélek, van két technikus végzettségem is – szeretem az új információkat magamba szívni – biológiát , kémiát is tanultam az első diplomámnak köszönhetően. Ha valaki ezen az elszart bolygón imádta a cigaretta füstjének eufórikus élvezettét akkor az én voltam. A farkam felállt egy jó slukk után, a kedvenc vörösborom társaságában. Elsírtam magam ejakuláció utáni első szál után, ahogy az ereken keresztül az agyba ért a nikotin és megkapta a tüdőm az önpusztítás megmásíthatatlan tényét. Ha elhagytak, ha megtiportak, ha örültem, ha nevettem, ha ittam, ha basztam, ha ettem, ha utaztam,ha karácsony volt, ha temettem, ha öltem állatot, ha vérem folyt.. Minden esetben egy jó szál cigaretta mellett és vagy után történt mindez. Én a világ legjobban cigarettát élvező egyede voltam. Aztán ahogy az évek még tovább fogynak és még jobban elhagyjuk a gyermeki dolgokat, egyre jobban éreztem hogy ha nem szabok gátat ennek az élvezetnek akkor nemes egyszerűséggel meg fogok dögleni. Amikor az élet sínen van értelme lesz minden vonatozással töltött percnek. Ilyenkor nem az úti cél a lényeg, hanem az utazás. Elkezdem keresni a megoldásokat. Az elektromos cigaretta imitációnál álltam meg. Első pár nap vegyesen aztán két hét vegyes használat mellett, aztán egy hónap után teljes elhagyás az analóg cigaretta rovására. Ment ez egy évig minden gond nélkül. Értem gondtalanság alatt, hogy rendeltem, kóstolgattam, kialakítottam a saját szokásaimat, kedvenc ízek, technológiák, formák, aksik stb… aztán se perc alatt az egészet egy tollvonással veszélybe sodorták azok az emberek, akire szavaztam, azok a honatyák – ezt a kifejezést szemléletesen és direkt alkalmazom- akiknek a közjavát – ezt is - , nép érdekekét – na ezt is – kellene szolgálnia. Nehéz ma magyarnak lenni. Nehéz egy olyan országban élni ahol semmi k a fent említett elvek. Minden az egyén és a köré kis számba csoportosuló érdekkörök, szűk rétegének végtelenségig fokozott gazdagságára épül. Megkérdezném egy személyes beszélgetés alatt ezeket az embereket, hogy a 350 forintos párizsiban nem akarják szabályozni a fiatalokat lassan ölő összetevőket. Miért nem tiltják be a csapvíz ivását, a Balatonban fürdést, a természetes vizeiben fogott halak elfogyasztását, a székletürítést, a fogamzás gátló tabletták szedését – bele kerül a vízbe- és még sorolni lehetne a végtelenségig ezt a felsorolást. Nem tiltják be. Nem mert nem fűződik érdekük hozzá. Egy álszent keresztény idealizmus mögé gyömöszölt gyermekvédelem köntösét adják mindenkire. Kérdezem én: az Amerikai Egyesült Államokban az egyén szabadsága miért a leg- leg non plusz ultra alapvető jog. Meddig fognak egy országnyi embert gyerekként kezelni? Tények kellenének. Értelmesen felállított érvek mögé sorakoztatott konklúziók.. Nem. De nem ám. Itt arrogancia van és pénzéhes hatalommal felruházott csőlátás. Kérem szépen. Én, magyar állampolgárként el tudom dönteni mi a helyes nekem. Adózok – nem keveset- egészségügyi ellátásban nem szeretnék részt venni – aktuális állapota miatt- és az adózott pénzemen szeretnék azt venni és annyit és akkor és ott, ahol én szeretném. Mivel az általam vásárolt termék nem drog, nem lehet illegális ezért alapjogom sértik a vásárlás korlátozásában. Nem lehet illegális : összetevői élelmiszeripari termékek nagy részében megtalálhatóak és nincs olyan tanulmány (természetesen több száz akár más forrásból), mely ezek keveréséből létrejött elegy illegalitását, drog jellegét bizonyítaná. Bőszmének tartanak önök engem honatyák. Ostobának, aki nem tud egy ilyen egyszerű kérdést eldönteni az életében. Szívjam ezt az elektromos gőzjellegű akármit van ne. Jobb lett e az én életminőségem ettől vagy nem. Egészségesebbnek érzem e magam ettől vagy nem. Én ezt nem dönthetem el. Ezt maguk ott parlamentben ülve döntik el. Természetesen nem nép, állam és közérdek alapján döntenek. Nem hiszem el hogy egy épeszű, saját arrogáns dogmáitól mentes, kiegyensúlyozott ember ez ellen az eszköz ellen szavaz bármiben. Ennek az eszköznek a használata személyes döntés. Ezért nincs népautó – ami maguk szerint biztonságos- , nincs néptévé  - ami maguk szerint nem rontja a szemet - , nincs nép étel  - ami maguk szerint nem károsítja a szervezetet- , nincs nép zene – na az van de abba hál istennek nem tudnak bele szólni . Ez a vasárnapi boltbezárás volta az első ami alapjaiban fosztotta meg az emberek szabad választásának jogát magától a nép egészétől. Most az elektromos cigaretta imitátor jön . Aztán gyermekek egyenruhába köpenybe járnak majd iskolába,  hogy ne sérüljön a lelkük, ugyan azt a sört fogja mindenki inni mert ez egységes nemzeti gondolkozást tesz lehetővé az egymillió elkeseredett alkoholista körében.. Mi lesz a vége ennek a folyamatnak. Ez az első két hógolyó a dombtetőről, amit ledobtak nekünk. Elgurult a lábunk előtt  mint az internet adó, kicsit felkiáltunk hogy na kérem ne dobállózunk .. Aztán egy kis csend és fent a hegy tetején ahonnan olimposzi istenként néznek a le ránk a megválasztottak, már égnek a dinamitok végein a kanócok.. Lavina lesz és sírás, rettegés és elvándorlás. Akik ma millióan jönnek ide bármilyen céllal egy üres pusztában fognak egymás elvei ellen bombával szót emelni.. Nem lesz itt magyar már akinek esze marad a harc után…aztán fokozódik az elkeseredés az emberben mert tehetetlen. Dühös és fáradt, harcolna de a kúrva életbe szereti az éltét és gyűlöli az erőszakot…az atyák nem becsületes módszerekkel őszinte szülőkként nevelik a nemzet felnőtt korú ostobácskáit. Kérek , mert engem erre tanítottak a szüleim. Kérek először. Kérem, hogy ne nehezítsék meg az életem. Kérem azok nevében is akik felelős döntést hozva ezt a nyomorék kis eszközt használják. Kérem, hogy ne kelljen a saját országomban csempészként megszereznem azokat a berendezéseket és veszélytelen kemikáliákat, amiket használok és amik az életminőségem jobbították. Kérem ezt a párom nevében is aki több mint egy éve nem szívott passzív füstöt és amikor megcsókol üde nyugalommal teszi mert tudja hogy rohadt sokáig fogok élni.. Jah és mivel dolgozok, termelek és hasznos része akarok lenni ennek a nemzetnek adót is fizetek. Kérem, hogy négy éves látómezejüket kibővítve z tér és idő hosszabb síkjaira is tegyenek már valami a hosszú távú probléma megoldás ügyében, egyéni érdekeiket a háttérbe szorítva. A tér, a filozófia, a józan ítélőképesség és a hit legyen honatyáinkkal, mikor őszinte nyugalommal álomra hajtják fejüket.. Igen ma olyan döntést hoztam amiért megválasztott jó vezetőnek hívnak a lelkiismeretem apró szobájában vörösbort kortyolgató nagy magyar önzetlen ősök, akiket a történelem órán tisztelettel oktatnak a pedagógusok.  Mindenki főzhet alkoholt. Mindenki vehet cigarettát ha elmúlt 18 éves. Bárki lehet depressziós, gyógyszerfüggő, családját verő agresszív állat,alkoholista, embertelen, gyűlölködő, mindenkinek van választó joga eszétől független, mindenki azt az élelmiszeripari mocskot eheti amelyiket a pénztárcája megenged, azt az öreg lerobbant autót vezetheti amelyiket akarja, megtagadhatja bárki a korházi ellátást, akármilyen anyagi és értelmi képességű ember létre hozhat utódot.. kérem.. had döntsem már el azt a nüánsznyi apróságot hogy elektromos cigarettát használok!!

Közel az év vége

közel az év vége,

karácsonyok kapkodása,

egy kis elszámolás kéne,

békét lelni az elmúlt mába!

bárhogy nézed nem látod

miért rohan vesztébe az országod,

nem érted kinek lehet ez érdeke

ki lehet ennyire aljas hogy emberek

millióit tartja kénszeresen éhezve.

nem hiszed hogy ennyi stadion kéne,

nem akarod elfogadni hogy 200 km-re nyugatra

egy takarító nő másfélszer többet keres mint te,

aki ha kell felkel éjjel

akit nyom a csekk és bizonytalanság súlya,

de hát így lettünk anyánk méhében programozva.

a himnusz alatt már megborzongni

intellektusod nem engedi

csak gondokozni kezdesz

hol az egység ha az apró elhanyagolható részek

kitépik a testből a lényeget

nincs magyar boldogság

nincs magyar jövő

csak a múltból túl gyorsan kapitalistává váló

kulturált kizsákmányolás tanleckéit meg nem tanuló

szenvedtető szerkezetes gőgős és becstelen vezérek.

aztán miért ne lennél silányabb mint a többi.

csak ülsz pötyögve tétlen elmélkedsz télen

az álom helyett földbe gyökerezett lábaiddal

bármikor menekülni kényszerülnél

itt ragadsz mint mindenki aki még itt maradt,

nem bír el ez a világ ennyi millió vadat..

nem ezt ígérték emlékszem,

nem ez volt az a Kánaán a beszédekben,

sem most sem legutóbb nem erről volt szó,

emlékszem amikor még hitben élt a szókimondó.

ma csak a rideg tények vannak.

zsebében kétszáz forinttal – egy EU sincs – áll a pult előtt,

éhes a köcsög,

zsömlét vesz,

büdös és tehetetlen,

munkás,

szarházi mert fizetés kér,

szemét mert egy új nadrágra vágyik.

lehajtott fejjel számol,

fogai tb-s lyukas hiányosak,

de éhes,

gyerek üvölt tudata alatt,

elveszi a zsemlét és ösztönt tagad,

elrakja a nejlon szatyorba,

ha fogja vinni,

mai mint tegnap

újra meg újra.

ezt tettétek a néppel,

szolgálat helyett szolgaság generálás,

becsület helyett egyéni érdekek..

s ott abban a kis hegyekkel határolt helyen,

felperzselték az istenek kertjét.

jön az év vége

elszámolni kéne,

rohanó karácsonyfák alá imitált öröm ajándékokat tenni,

legalább egyszer az évben valamit könnyen kapott hitelből venni,

asztalt hússal megtölteni,

halat és sajtot enni…

miért ülünk bénán a szaron amikor ilyen büdös?

te köszönöd jól vagy.

tettél érte szenvedtél eleget hogy így legyen,

de látni amit itt csinálnak ,

undor és agresszió nélkül tűrni a végzetet..

nehéz teher az értelem,

nehéz teher lehet kilenc millió embernek!

ömleng x-y a kettediken minusz a francsetudjamennyimostanára.....

hogy múlhat ilyen gyorsan az idő?

az elpazaroltnak javítása miként elérhető?

a pillanatok amiket megélsz hogy lesznek évek,

gyakran másodpercek alatt nehéz évtizedek..

annyi könnyet ejtenek akik félnek,

annyi éltében elpusztított lényed

hever mélyen  a pincébe temetve,

szörnyeid közé emlékképekkel karöltve

ragadoznak amennyire csak engeded..

hová tűnt rég elfeledett gyalázott istened?

mindig túl jó a most kéjes szélcsap illata,

annyi az érzés amit fel kell dolgoznod hogy a csoda,

csak kevésnek aposztrofált hamiskás műmisztika,

sarlatánok messiás vérrel írt groteszk harca,

a valóság tükörben mutatott realisztikus képével!

jó élni akár honnan is nézed,

jó dolog hogy ezt a félelem pillanatában is érzed

és halk koppanások közepette zuhan a fejed fekhelyedre,

újabb álomtalan 6 órás mély alvás vár,

jobbodon értékkel ballodon elhatárolt térrel,

most meghalni kell holnapig de csak ésszel,

az ébredés az elmúlással ér fel

újra,

legalább 17 órán keresztül

akár jézus mindenki nap mint nap megfeszül,

elvekért vagy csak azért mert ez a sorsa

te sem lehetsz mostohább mint amit kaptál,

adok neked pár jó szót hogy te is adjál

nekem vagy bárki másnak

adok egy-két jó szót a haláltól távol a világnak!

Kiber testamentum.

Nincs ember a gép mögött,

ember akibe egy gép költözött,

kétséges hogy van e kétsége,

led - esen villog szemének kéksége,

nevet hisz játék csak az élet,

beléprogramozták a rémek,

hogy hajnalokon keresztül,

legyen hely ahová fáradtan menekül,

isten programját kutatja a sorok között,

özönvizet és vagy Szodomát könyörög,

aztán vizet fakaszt üveg szemgolyója mögül,

felkap egy másik gépet és abban elmerü,l

szeretetet programoz a porszívóba

mosógépbe, laptopba, tele-vízióba,

mert ennyi amit adott neki aki teremtette,

eszet meg gondolatokat hogy tegye,

amit tenni kell amikor a szellem gyárba

valamilyen értéktelen selejtet gyártanak le..

játsszál a szavakkal szilikon festett ajak,

csapágyakkal teli alkarod monoton halad

végig a fekete szintén hideg billentyűzeten,

robotikát írsz a sötét tapintható csendben,

ami meg már kész kilövöd az űrbe,

szájber testvéreknek hogy értsék már meg végre:

nincs ember a gép mögött,

nincs lélek ami könyörög,

csak a mikrochip ami dühöng:

ha leveszik az áramforrásról,

ha koptatja az idő,

ha fogy a robot erő,

ha pusztul a velő,

ha már nem robot ő.