Szocreál Kapitalista kavalkád ( avagy a Teszkó effect karácsony előtt)

Már remeg az idegtől a gyomrod,

megemészteni ezt a rengeteg

állszentséget már nem tudod,

de veszed viszed tolongsz izzadsz,

akarva akaratlan ünnepi hangulatba

izgatsz,

minden megfeszült érző sejtet,

a jövő mindig ijesztő de izgalmasat

sejtet

és hidd el ahonnan ez az átok van,

ott még találni temérdeket,

hizlalni mágnások seggét jachton: 

nekem,

nekik,

neked,

kívánni többet talán nem lehet,

mint a rohanás világába

megmarkolt azt az egy  percet,

ami igaz,

ami mélyről jön,

aminek nincsen értelmezhető

forrása,

 ami a lelket megnyugtatja,

 hogy ha hazudsz is te gyarló balga

 legalább ne tedd hiába,

legyen a hiánynak teremtő imája,

kézzel fogható hasznos tapasztalása,

a sok semminek A valamire várva

Vidd tolongj siess vegyed!

Morzsák az úton

Látom nem érted hogy a születés

miként vonzza kényszeresen a véget

de ha megfáradva az utcán rád nézek

hitetlenként is istent érzek

a csont és izomszövet mögött,

egy aprócska csodát ami anyagba költözött

és ha kérdeznéd de tudom hogy nem fogod,

azt mondanám a fájdalom megerősít az jó dolog,

hogy annyi cipelt életen át végre megpihensz

ebben az egyben lehuppansz a földre,

puha párnák közé kéjesen és pihegsz,

mert születni ide jöttünk örökre,

mert ez sem más mint az összes többi,

nevetve kéne a csendben a nyugalmon nevetni..

Lelkek makro kozmoszainak hatalmi játékába

virágok közt apró haduraknak vágnak szavába

sikítva rohanó korbácsolt testek vérvörös ajkai..

Ki vagy ha már rád se néznek a rácsok mögül,

ki vagy ha a szív értetlenségébe lassan beleőrül,

ki vagy ha képtelen vagy felfogni a béke értelmét,

ki vagy ha az életed tört szakasza sikeres révbe ért?

Annyi után már kevesebb előtt állva,

hányj egy jó borsosat a világra,

igyál kelyhéből a változásnak

és örülj ha van valaki aki utadon

még türelmesen megvárhat,

vagy fellökhet.