Sarjad sara

Miféle rendszer elmélet alapján

szaporodik felelőtlen fajtám

kutyáit milyen rend szerint állítja sorba

ribancainak jelleme miért ilyen egyforma

s ha Barby babára vágynak a butácska méhek

ostobaságukban virágról virágra szállva

táncos lába miért csalások halmán lépked,

gyűjtöttél port arcotok ráncos,

mosolyotok őszinte nyomor ahogy nézi a vándor,

förtelmes undorral lehet éppen bárhol

a múltja ékes díszeinek hazugságaira gondol,

hajnal hasad ha várnak fáradt fények

fehér kékes narancssárga színe éget…

Ostoba hitnek érzékeny szülötte,

nevet egyet mélyen bele köpve a sötétbe,

látja ahogy rohannak a múló évek

veséjében formálódó drágaköve széle véset

konstans örök igazságokat a pusztuló testbe,

ostoba kis fruskák húsának bűzös levével

magát többé akaratlan soha be ne kenje,

önzősége áldozata legyen saját kéje,

éjszaka testvérem látva létezésünk képeit

Mond!

Kicsit nem félsz e?

ő félt láttam a szemében a sátán lányát

visszanézett okádta a fekete kátrányt

ajkai isten templomában hazudták

nagy szavak rögös alakjait a falak közé…

sok az ostoba felelőtlen múlásától félő,

kényszer képzetekben mások vérén élő,

akárcsak voltál te egykor nem is olyan régen

pálfordulások előtti boldog békeidőkben..

sok értetlen információt rágva álldogálsz

kezed hátrakulcsolva merengsz értelmet keresve,

de értelmet nem találsz ott ahová soha nem volt teremtve,

gondolataidban bocsánatot generálni képtelen vagy,

csak szomorúan konstatálva mosolyogsz

ahogy a látszat képei mögé a lélek jövését látod

büntetéseiben oly annyira innovatív régi jó Barátod…

Élet..

az adósod vagyok születésem óta,

az adósod leszek akkor is ha lecseng e nóta

s a szülők bűneiért hát fizessenek a sarjak,

hogy a skorpiók részeg bosszúszomjainak folyói

végre terméketlen halál szárazra kiapadhassanak. 

Túl és ott

Túl a határokon valamit valamiért érzel

látod hogy küzd a sötétség a fénnyel

markolod hamvaid porát görcsös kézzel

és oly gyakran nem fogod fel ép ésszel

miért kevesebb ami több mint bármi

miért kell akár egy pillanatig is a jóra várni,

majd elfogadsz kényes tényeket

nyomorából táplálkozik emberi végzeted

meghajolsz az elmúlás tényt kézen csókolva

hogy tisztábban mint nemzve lettél eljuss oda

ahol semmilyen díjat nem osztanak neked,

ahol senki sem fogja simogatni a lelkedet,

ahol egy igaz vagy hamis isten sem fog várni,

ahol a húsod húsba soha többé nem fog vájni..

túl a határokon valamit majd tudom hogy érzel,

bánni már retinádon keresztül nem fogsz a fénnyel

és szinte biztos hogy nem leszel képes felfogni ésszel

miért származtatható magjából oda vissza,

fájó véres újraszületésed égő csipkebokra.

Jelenések 1/1

Mondják hogy hamar elég

aki él abban növekszik a vég

s ha már igen nagy a tét

ledobod utoljára a kockákat

volt videód amit fentebb kikockáztak

s téged láttalak nyomorult

ahogy mocskos pofád sírva borult

oltárok aranyozott díszes szobrára

hazudtál istennek mit neked egy ember

hazugságból az életed túlélni nevelt fel

elfogad a világ olyannak amilyen vagy

ostobák közt ostobábbnak

szarházik között a legalantasabbnak

s ha kinyílnak egykor a túlvilág kapui

a sátán örömétől vihogva fog fogadni

átkarol örömkönnyekkel

 ahogy elveszett gyermekét az anyja

apró fejletlen ivadékom itt a papa

üvölt szájából fröcsög frigyed bűzös nyála

hazatértél nem kell bolyongnod tovább,

eljött a te időd hogy átkod dobáld,

taszítsd le trónjáról a kevéske jót,

kis ribancom te istentelen halott

irtsad ki belőlük a maradék mindent hatót..

s angyalok fognak vérezni ott,

gyermekek sikolya tölti be a hatalmas teret,

de te be fogod végezni amire téged

sorsod teremtett..

Pusztítani

s kiről szolnak a dalok

néha az se tudja aki megénekli

de sok köntösbe bújt álfürdőző

 álcáját levetni nem meri…

millió bőre alatt a féreg 

rengeteg lelkében a kelés,

terjeszkedő rákos daganataitól

fulladozik az ég,

szárnyaszegett

önön bűneik súlyától

megrogyott szárnyasainak

aprócska hordája…

Nem születhet már újra

akinek soha sem rezdül

szellem húrja

zengőbb zenébe

mint bűnös végzete!

2 db egységnyi gondolat..

1 

Értetlen állsz magad előtt,

tükröd képe valamiért torz ferde,

keresnél szavakat de most nem találsz erre, 

vágyakban élted meg egykor a halál,t

miközben elrohatak már az aranyévek,

vaskorban kutyák marják lélek kékséged,

terhek rakódnak fogyasztva el az időt,

múlandóvá teszik benned az erőt

pedig de kéne még ebből jó harminc évre való,

pedig de kéne még pár jó szó,

s a szeretet amit érzel

a benned élő félelemmel kérlel,

legyél végre fiam kicsit "olyan" normális,

de neked az valahogy annyira nem megy,

annyira idegesítően konvencionális,

hogy felméred ismét amit vállaltál,

konstatálod hogy vért fogsz izzadni,

konkrét célja még nincs de kell egy kicsit szenvedni,

leülsz forró kávédat ajkaidhoz emeled,

nevetve morgod a kis szobába mély hangoddal

Istenszerűség isten veled,

pacsit már nem érdemel lassan itt senki,

porból születtél és elégve leszel te is csak annyi,

amit beléd tettek

rabja lenni itt a hús testnek,

s majd ha valaha valamilyen célszalagot átszakítasz

csak reméled hogy mögötte ott lesz,

akinek a pofájába minden dühöd kiadva beleordíthatsz:

Mond meg te büdös Köcsög,

mi a francra volt jó ez az egész!

2

Nem fogod és nem is kell értened

hogy e nyomorult fajta milyen is lehet,

ez kérni már többé nem kér

csak élvezettel tudatosan elvesz,

áldomesztikált benne az állat

rejtegeti előled hogy soha ne lássad,

mégis mélyen belül mennyire gyenge

hogy rá ne jöjj amíg élsz

milyen gyilkos éles szemedben a penge

amikor rá nézel szeretettel.