Isten veled szőrös barátom

drága jó barátom

drága testvérem

drága kis szőrös

drága kis királyom

annyi év után

újra új útra

nem lehetne könnyem

de lett hidd el újra

gördülnek végig az arcomon

becsülettel éltél

s haltál meg drága rövid harcodon

kettő kilogramm

ennyi elég a végtelenhez

kettő kilogram elég

hogy így szerethess

valakit ..

aztán egy reggelen

 az ágyban csend terem

a paplan nem mozdul

szuszogásnak nincsen nyoma

riattan ébredsz mert érzed

riattan ébredsz mert érted

riattan odanyúlsz de mélyen ül

a mellkas nem emel

a szív nem hegedül

a szemnek nincsen tánca

az ajkai örökre zárva...

Rád nézek az ágy végén

Nem lélegzik bazd meg!!

Nyelés Értem én.......

elmentél mert mind elmegyünk

nincs több fájdalom

az itt maradt velünk

betakarunk még utoljára

Örökké élsz majd kettőn agyába

emlékeibe és álmába

gyönyörű kis szőrös barátunk

családtagunkként imádtunk.

Legyen könnyű a föld kis Teryier

Leonidasz!

Dalszöveg 1 Brain Crain Dream Of Flying

 

 a fény körbe jár

a sok hang kiabál

a város minden érző lénye

vágyik ki az újjá született jégre

azt mondtad a reggel nagyon közel

elhittem neked hogy menni kell

de a város minden érző lénye

várta már hogy ide érj hozzám végre

 

ahogy a csend a szíveket szelíden járja át

úgy lesz egyre szebb az egész élet és az a zord világ

ahogy a hangod a hangomba vág megnyílnak a mélységek  és

kiteljesedik bennem az tiszta vágy 

mert itt vagy látlak ahogy a fejed a puha párnára dől

mert a szuszogásod ringat el és megszűnik az idő

nincs több kétség látni a szemedben az újabb téli reggel eljő

te vagy az akikiben lenyomatot képez majd a hajnalra fehér erő

pehely és csepp          2,15

 

az ablakon jég virág nyílik

az aszfalton a hóréteg hízik

az emberek csak nézik ahogy a lábnyomok eltűnnek

ahogy a lábnyomok megadják magukat a rohanó időnek

vigyázz érezd

 

ahogy a csend a szíveket szelíden járja át

úgy lesz egyre szebb az egész élet és az a zord világ

ahogy a hangod a hangomba vág

megnyílnak a mélységek  és

kiteljesedik bennem az tiszta vágy 

mert itt vagy látlak ahogy a fejed a puha párnára dől

mert a szuszogásod ringat el és megszűnik az idő

nincs több kétség látni a szemedben az újabb téli reggel eljő

te vagy az akikiben lenyomatot képez majd hajnalra fehéredő erő

pehely és csepp  víz   

 

ahogy a csend a szíveket szelíden járja át

úgy lesz egyre szebb az egész élet és az a zord világ

ahogy a hangod a hangomba vág megnyílnak a mélységek  és

kiteljesedik bennem az tiszta vágy 

mert itt vagy látlak ahogy a fejed a puha párnára dől

mert a szuszogásod ringat el és megszűnik az idő

nincs több kétség látni a szemedben az újabb téli reggel eljő

te vagy az akikiben lenyomatot képez majd hajnalra fehéredő erő

pehely és csepp víz   

 

most átkarollak téged

nincsen más a két kezembe

csak az igazán fontos lényeg

és bárki mondana is bármi mást

én csak neked zenghetem ma reggel

ezt az imát  .

A halál kapujában

 

A halál kapujában magadra hagynak az Istenek

ülj le halandó ízleld rágd újra mi volt az életed

könnyek savanyú ízét forgasd száraz ajkaid között

halandó voltál eddig aki végül ide költözött.

Tedd le a terheket amit cipeltél és most is fullaszt

mosd meg portól kiszáradt megrepedezett talpad

igyál hogy a sós egyveleg oldja ragadós nyálad

majd lehajtott fejjel térdre rogyva az erős vágytól

megkönnyebűlve üvölts ki mindent magadból torkod szakadtából.

Vége a fájdalomnak a kétség bizonyossággá válik

könnyű lesz ami nehézzé tette ezt az egészet a halálig

simogatnak a tövisek vértől mégse vörös az arcod

nevetni látni fog az Isten amikor annál az ajtónál átkarolod

ő magahoz ölel komor komoly ajkait ezek a szavak szántják

Nyugodj meg haza értél, kezdetektől vártunk rád!