Hajnalban hasad az ébredő agya
rendezi zilált gondolatait sorba
nézi ahogy csöpög kecsesen a
kávé,
kint a buszmegállóban bamba málé
álldogáló kabátba fázó didergő
tömeg .
Az első korty izgató összerázó
egyveleg,
szisszenek fel visítva a
hibernált sejtek,
leendő hamu anyag elődje lobban
sercen,
valami földbe kapaszkodót keres
éppen a percben..
Bevillanó bioelektromosság ki
tudja miért honnan..
Ha értenétek ti ott lent és akár
ő ott bent
emberré válásának tervezett
groteszk okát,
talán aposztrofálhatná célként istenné
válását,
saját hús börtönének
jelentéktelen mikrokozmoszába,
szeretet féltés agresszív gyűlölet
súlyát dobná sutba,
levetné magáról a nehéz pikkely bőr
takaró páncélt,
kardját ékes zengő szavak rúnai
óvnák az átkoktól
és megpihenhetne ez a szenvedő
tömeg végre valahol…
Majd karodra cseppen a forró
égető fekete,
kibújik tiport fészkéből
emberséged másik fele,
röhögsz köpsz egyet fentről a
fázó nyomorultra,
erkélyed magasan a többitől
elhatárol ismét újra,
süllyedni mélyre legyen a bátrak
nemes kiváltsága,
nyelsz egyet törölve szaharint cserepes
ajkaidra:
miértek és ok okozatok tömegre
levetített elméleti változók
nem definiálható halmazt képeznek
a konstans időbe,
nyelsz egyet megint lehajtott
fejjel erővel szívedbe,
mert nem vagy más csak azok
furcsa ellen árja,
kiket néha lelked terelne gyors
folyású medréből
egy kegyesebb irányba mutató fő artériába..
Molekulája a eszetlen hömpölygő betegen
amorf,
gyenge kohéziós szabályokkal
összetartott víznek.
Nesze reggel adtál egy pofont a
félálomba merengőnek.
