Vadászol
vérbő húsra
mert ezt az
itteni testet
állat
módjára táplálni kell,
ha a
szemben álló felöklel
rezzenéstelen
szemmel
reflexből
gyilkolni merj,
amit rejt a
biológiai burok
szellem
visítva sikít ha szorul
az isten
csomózta hurok..
Látom
szemedben ahogy éled,
elfelejteni
vágyott tízezernyi
töretlen
fejlődésben fogant
túlcivilizált
rothadó éned..
Hol
távolodtunk a kezdeti céltól el
tér időben
ennyire messze,
hogy apró
erkélyeden állva
kegyes cigarettával
kezedbe
negyeddel
éjfél után nézhetsz le,
padon Tescós
szatyorral üldögélő
szutykos
retkes hajléktalan nénire…
Ő,
rendezett
mozgással veszi elő
a ritkán
mosott de sorrendbe rakott
plusz
húszhoz képest sok ruhadarabot,
szemlélve
riadt állatként az aszfalt
fekete
magányos dzsungelében körbe,
a
hőszigetelő rétegeket magára cibálja,
meg-megnyugszik
jövőtlen hőháztartása,
a békés
álmot bűneit bánó rabként
halálos
kivégzése előtt már várja,
s mert a többi
kényelmétől már lelke kába
alszik két
percet paradicsomi az állapot,
majd
felkapja fejét ismét ijedten
mikor
fogják levadászni értékes
zsírjáért civilizált
érző embertársai ott,
a lámpák
fényében…
Ezt a
testet itt táplálni kell,
nyomorral,
kéjjel és vérrel,
hazugsággal
szajhasággal ésszel,
idővel
csalással és pénzel,
önámítással
és bemagyarázott érvekkel…
Éhező
milliárdok kiáltása,
egykor
nemes farkascsordáknak
lesz rühes vérszomjas
farkasa,
puszták
omladozó házai közé csempészve
amit a
sátánnak adott az isten
amíg
lezárul a teremtés projekt
hosszas elméleti
jogosságának
magas röptű
elvi fejtegetése..
Aztán
létezés előtti csend,
igen setét
mint most a korom,
New Age
megfogalmazhatatlan
formálódása
hallik a meg sem született
Ádám előtt
térdelő Évai ajkakon..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése