ha a
sorsban lett volna kegyelem
kitépi
négy éve az én beteg szívem
elköti
csatornáját a spermádnak
élvezetlen
nyögni arcába a halálnak
nem
engedi hogy a szuicid hajlamod
ölébe
hajtsa fejed
hiszen te
is tudod,
kutyából
nem lesz szalonna,
simogató
kezű isten ostora…
azt mondtátok
nekem mindenkit szeressek
csak
kihagytátok hogy a minden nem szerethet
elfelejtetted
hová is tartasz
gyűlöletedben
ami a legjobban aggaszt,
hogy már
rég nem tudod ki is az igazi tárgya,
a
nyomorék emberek vagy a sok trágya,
amit ki
szarsz a hideg konyhakőre,
amit ki
pötyögsz időről időre….
ha a
sorsba lenne kegyelem
nem
hagyná hogy menetelj végig a szívemen,
de a sors
vérző szájú vadállat,
marcangolja
a szerveket
és nem
tűri a hibákat…
elvittelek
onnan nagyon messze
ezer
lakattal zárt erős ketrecbe,
bolondos érző démon állatod,
elzárva
élhetsz csak mert ha álmodod,
jelenések
könyvének újabb részeit írod,
elhalni
hámsejtet viszketve látni ott,
ahol már
rég nincs a pofákon bőr,
remegő
kezedben ékköves tőr…
ha a
sorsban lenne kegyelem
most és
akkor elütött volna engem
vagy
téged nem hagyni hogy lássad,
ahogy a
hazugság asztalára teszed a lábad,
kényelmesen
hátradőlve,
mosolyogni
a világon kajánul örökre,
mert ez a
rendszer ellenünk van,
mert ez a
rendszer belőlünk van….
lezárni
most te ezt nem fogod,
élni
jöttél halálból születve és nagyon unod,
hogy a
lezárások mindig csak mű happy-k
és talán
csak te tudod,
merre
nincs már érdemes előre,
a hátra
világát valaki már fejbe lőtte…
ha a
sorsban lenne kegyelem,
nem
engedné hogy taposs a szívemen,
kizsigerelt
volna azon a reggelen,
amikor
melletted ébredni látszott
szemedben
furcsa beteg válaszod….
azt
mondtátok hogy mindig őszintén szeressek,
de nem
mondtátok hogy a minden nem szerethet,
elvenni
jöttél hát most már nesze cseszd meg vigyed
amit itt
hagytál csak neked üzlet…
sors nem
vagy jó partner néha utállak,
de az a
fránya rendezetlen fárasztó utálat,
lezsarol
és felemészt néha
ezért
kipötyögni nem lehetsz béna…
ha a
sorsban lenne bármi kegyelem
nem menetelne
végig az életeden,
nem
engedné hogy járjon az ujjad,
nem
kényszerítene ismerni akarni az újat,
nem
étkezne bensőségeidből reggelire kéjesen
de a
sorsban mint tudjuk nincs kegyelem..
ezért így
tesz..
mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése