Elfáradtál látszik a szemedben
égnek múltad kényes fényei életlen
furcsa elmosódott rajzolatot oda-vissza
elmerülünk időnként a fáradt múltba
szebb ifjú időket vágyunk nagyon újra
ha pendül a korosodás bariton húrja.
De élni kell azt mondták éjjel az álmok
az angyalbőrbe bújt mosolygó démonok,
mert ki tudja mi ma már a jó vagy rossz,
eltévedni vágyik mindenki bármit is oszt
asztalára a sors csontos cinkelt keze,
a kevés sok a sokk pedig kevés nesze,
alig érti már meg magát itt senki se.
A szobában én már csak arra vágyom
beteljesíteni amire halva születtem
33 éve egy kis vidéki korházi ágyon
nevetve csutakosan anyám karjába,
ezért jöttem vér nélkül örülni tovább
erre a kifordult groteszk világra
és hogy az ő szenvedése ne legyen hiába
hatszor bele nevetek az kis légüres szobába.
ha ha ha
ha ha ha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése