mire fel kéne annyira lefelé
mire fel kéne futni a vég elé,
mint kölyök korodban annyiszor
bután nézel a semmibe valahol
távolban a fák a földig hajolnak,
a természet szépségében úsznak
erős álkapcsú zöld aligátorok,
s a vízben iszogató szelíd agancsosok
rettegve kúsznak az éltető vízhez,
kis szemeddel nézed őket,
a gyilkos vadász ösztön
nagyon rég kiveszett már belőled,
egy éjszaka roncsaid halmán állva,
lépett szintet a vadállatra várva
nagyon sókban fürödve a lélek hiába…
most őszbe borulnak a koronák,
színtelenednek el az egykor szőkés barnák,
bezárt kapuk mögött egy figyelő,
tarsolyában a gyorsan múló torz idő,
zárkózottá teszi legyen is bárki ő,
nem értik a szomszéd házba,
miért sétál éjszaka a szobába,
mire fel és alá merül újra,
ha hívja az útja…
van dolog elég,
zeng tőle a rendszer húrja…
soknak kevés de kevésnek rengeteg,
elvégezni mindent
becsülettel
amíg itt még egyáltalán lehet.
mire fel kéne annyira felfelé
mire fel kéne száguldani a vég felé???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése