megvan amit kerestél eddig
megtaláltad mi emelhetne az égig
majd vissza nézed múltak poklában
halálra ítélt jelenedben a jövőd,
ahogy vágy marad a hivatás
és elfecsérelté válik a sok év.
karma akarta karcolva hegyes karma
mély sebeket tép fel ha akarta,
ha nem ide lett kitolva
eddigi életeid furcsa halma….
nincs vissza út csak az előre,
újra megrázod magad adva erőbe
fektetni kell hogy jövőre
többet lubickoljon ő az időbe
rettegni végig az elmúlást egy erdőbe
otthonnak neveznve a fosó homokot.
megvan amit kerestél eddig,
megvan ami emelne az égig,
mégis
itt ragadsz..
majd ezer év múlva,
neki állhatsz elfogadva
tudatlanságod újra és újra
periódikusságaid mocskában fuldokolva....
mondjuk...
legalább már megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése