Egy easy rím kupac...

nem szabadna korlátok közé szorítani

az emberi természetet ennyire durván elkorcsosítani

üvöltve hagyni szorongva rideg elhatárolt anyaggal térbe zárni

nem szabadna ezt a gyenge ember fajt ennyire elnyomni,

mégsem engedi amit elnyomni szerinted sem szabad

hogy legyen akár csak egyetlen egy mélyről feltörő igaz szavad,

hogy anyád vállát elhagyva fiatalon ne sunyi gyilkosként öljön meg a harag

hogy a többi nyomorék hamis bálványos égbe kiáltását hallhassad

hogy tisztelettel néz a szembe sétáló férges gyarlók sötét szemébe,

nem hagyja senki hogy ne legyél istentől megcsalt sátánod bérence,

hogy ne vágyjál annyi soha semmilyen értelemben bármire

amihez nincs nem volt és nem rendeltek neked semmit mi közöd,

nem hagyja a démon aludni az élőt aki ideiglenesen ide költözött..

pedig kéne szeretni ahogy látok macskaköveken lélekteleneket sétálni

akként fogunk szép lassan mi is szellemtelen élőhalottakká válni,

esős napokon már fel sem nézve az égre,

lehajtott fejjel várni hogy mikor jön végre

a mindent lesújtó pallosa a sorsnak,

mikor leszünk többé soha már nem a holnap…

szeretni kéne maradék emberek,

hinni hogy van abban is élvezet,

még ha lehajtott fejjel is délbe,

de nagy ritkán

nézni fel az égre,

hátha valaki

megsimogat végre,

zárt terek

isten nyugosztaljon

ide halva született,

értéktelenné lett

fogalom erőszakolt

groteszk e századi

szeretet…

még van benned

erősödő íze

a vágynak,

ellenszegülni a hiánynak?!?!

igen!