már csak apró atomok maradtak a
múltból
feledés homályában emlékszel jól múltkor
felderengett csendben a kígyó
szeme,
önmagát adta elment láttad ott az
esze
s a világban ahol hajcsár isten a
Koffein,
kéjes véres ajakkal gyilkol
sátánja a Nikotin,
nevetve nézed végig ahogy
taposnak a földbe,
ellopott időd ígérve vissza a
következő fázisba örökre…
utólag megértelek időnként Te
furcsa Pap Téged,
hogy csak az igaz isten szerelmét
igényled,
vágyod végig az életet hitben de
nagyon vakon,
időnként megértelek téged Egykor Pap
barátom
egyszerűbb lehet élni ha az ember mer
remélni,
eldobja realitása több köbös
higany tartály súlyát,
egyszerűbb lehet élni ha a
pillanatnak adja be magját,
vetni majd lesz belől akármikor bármi
akármi,
könnyebb lehet így a mostban vélt
jövőt elvben aratni..
feledés homályában nevetsz egyet
látom fáradsz,
sütsz magadnak is valami sajtos
élelmet,
bedobsz mellé egy 8 mm-es hős old
filmet,
kopsz mint a parki szobrok bronz
váza,
belülről korrodál génjeid hibája,
kifelé végig az úton,
nevetve magadon,
akarsz még
valaha
valakit
marni
ajakon..
asszed..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése