Hajnalra..

Ahogy kattog hangja hangos,

ahogy járnak jönnek jövevények,

úgy hajnalra hajad tövét is eléred,

talán találsz temérdek gyökeret,

ha nem hát hidd el az is jó lesz neked

s most arra kérnek a fáradt engem,

hogy a varázsolt jó kedvemben

keresgéljek a nyomor múltjába sorokat,

amiket akár ki is adnék szóban hogy a sokat,

szembe megrökönyödött szemébe

szemem kialudt tüzének képét égesse,

a sok harag és féltve őrzött gyűlölet,

az elhasznált haszontalan reinkarnálódott életek

amiből már szinte mindet elfelejtett,

az kell tenni hogy elő kell venni őket,

asszonyok pengékkel kirakott vagináját,

embertelenné vált barátok átok ódáját,

óvatosnak nem nevezhető kísértéseket,

reggelek hideg ébredését a valóságba,

elő kell venni a sors sorait időnként újra,

had rezdüljön a múlt kemény bariton húrja

s hogy kit képviselsz néha magad sem tudod,

amik a chipbe égnek maradandóan azok a feladatok,

minden más már eltemetett rothadó halottak,

lát a szemed de a lelked időnként öreg és vak,

elő veszi újra hogy ha a megvadult fattyú ugat

értsék miért vonyít hörögve mélyről az árva,

válogat éppen és nem érzi azt hogy nem hiába.

Pedig a de dél dadog neki valami érdekeset,

megtette mára már előre amit lehetett,

ahogy kattog hangja hangos,

ahogy járnak jönnek jövevények,

úgy hajnalra talán a gyökereket is eléred….