Ez a szó a háborgás forrása,
ő a háborúk legfőbb alfája,
ez a szó vérrel írja a sorokat,
gyorsan vet kaszálva arat
s ha eszembe jut időnként
visszanézve,
hogy mennyire nyugodtan éltem
nélküle,
megborzongok..
Csak farkasok üvöltése élteti,
hörögve morog ha lelke kitör neki,
ahogy világra elli a nedves vágyat,
hogy ajka csókoljon szemében
ne éljen könnyes vízként tovább
bánat…
Az az élet,
de Ez a szó beleken tapos
tapsolva előre,
ez a szó fegyverropogást böfög
nevetve,
égig szítja az aprócska tábortüzeket,
tiniket bolondít visító állattá
meg,
vehemet kárhoztat ide a világra,
Szeretetben ez a szó végre
kimondva,
születünk és ölünk némaságot
létezésünkkel másikat másokba
hiába,
mert ez a szó örökké kör forog,
táncában csak a pillanat hagy
nyomot,
szeretetben születtem és
pusztulok
véglegeset alkotva csupán a
halálnak,
nevezem majd magam utolsó leheletemmel
is csak egy nyomorult élve érző
hibának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése