Ülsz a szobába és merengsz!
Talán még van hited:
a tiszta szépség hatalmába,
a szerpentines belső világok
kacskaringós bonyolultságába,
a lehetetlen végességébe,
a lélek szemek mögé bújt
mélységesen édes ízébe,
abban amit más észre se vesz
itt csak kevés aki ilyennek született,
a hajnalt körbe ölelő reggel
ahogy megtelik élettel,
tenyerek erezetébe tervezett
perverz kitudja rendszerek,
arcodon a vágott barázdákba
beleerőszakolt világok harcába,
az emberi indulat jó akarásába,
gyerek arca mögött az angyalt
kinevetni azt aki annyit érte kapart,
a magtalan növények hatását,
ahogy testükkel a többinek a fekete
anya földbe rothadva el táplálják,
a hegyek után mindig mély völgyeket,
hogy a nagy sétát végig élvezhesd,
a gyűlölet rossza attól hogy ijesztő
létezés fontos egyensúlyt teremtő,
anyám méhének
tiszteletét,
apámtól örökölt élni akarás miértjét,
saját gyengeségeim furcsa cinikus
bölcs halál felé tartó nevelését..
S ha néha ugyan a
környezet elfáraszt,
hiszem hogy jön majd valaki
aki ebbe az álomba majd vissza ringat,
újra ahogy már annyiszor sok kínzás után
most is felébredsz és nézel ugyan bután,
de jobbra ott liheg amit kivettek belőled,
megnyugodsz egy kicsit és átadod magad
a párnák között megbújó kegyetlen időnek..
Ez van..
Ez az élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése