Emlékek..

A múltra emlékezés beteges vágya,

ez különböztetett meg az állattól

hogy nem engeded pusztulni a szépet

elfogadva a kétség időhatározóját hátha..

Sorok 15 év távlatából vagy régebbről

a lezsarolt bölcs öreg könnyet töröl,

csak egy cseppet adhat a gyengeségnek,

de sokan voltak kiket szeretett benne a lélek

s most kizökkenve a minden napok halál szagából,

egykor zengőbb élet szépségéért nevetve táncol

fürge ujjai végig a kemény műanyagokon,

lassú bocsánatkérésért fohászkodik nagyon..

Bocsánat kedves lények akik formáltatok,

menekülésében feledni az élet taníttatott, 

diplomás szintre hogy ne érezzen hiányt a perc,

ha rohanni végig városok főutcáján mert,

felemelt fejjel még ma se tudja talán ki volt ő akkor..

Vesztesek közt maga előtt megbukott győztes,

vagy a sokak sokaságában sokáig soktalan szörnyeteg..

Vegyél egy mély lélegzetet és élvezd ahogy a levegő

kitágítja a bolyhokat hogy legyen a tüdő, 

tág és groteszk feszes,

emelje magasra a búval terhelt fejed:

volt múltad bár feledni kényszerültél,

de mindig hajszoltad a tökéletest ha kértél

halmokon lépkedve tudatlan meneteltél,

aranyszabályokat hígítottál puszta vassá

feledve a mérlegek egyensúlyának kényszerét:

Életeddel fizetsz majd a nevető bűnökért!

Gyűjtsetek emlékeket hogy a véghez egyre közelebb

legyen miért még élni akarni kényes kegyet vágyni

és az emlékezést ne legyen muszáj létezés méhedből

torz utód félelmétől vezérelve terméketlen kikaparni…