Összes oldalmegjelenítés

2012. december 12., szerda

Válogass hogy ne felejts( vrs cskr)

1


Kihűlt helyed az ágyadon

már jég hideg,

nőstényből szépnek született

furcsa hálátlan szörnyeteg,

gyengeségem kitépett oldalbordája

szabadság vágyad oltára

véres szavaktól vörös újra..



És csöpög a konyhai csap.



Ma utoljára láttalak

szembesülhettem minden hibámmal,

fogadott esküm meg nem tartásával,

a gyenge szerelem groteszk halálával

s amiről az hittem hittel az Isten adta,

hazudtad pap szemébe nézve

kegyét hívőként hitetlen akarva..



Fajtánk két igazán gyenge lénye!



Ahogy tollam karcolja

e keserű gondolatokat a papírra,

úgy látom a jövőben a falakat

amit a hazugság épített körém

mesterkélt kezed által.

Éld hát újra az áhított nyugalmat,

kötetlenség izgalmas Szeretőjét játszva

ebben a morálját vesztett álomvilágba,

talán nem szenvedtél hiába,

rogyjál térdre fajtám imádva,

mert a végzet minket összekötött,

hogy kínozz és kínozzalak,

de ma kulcsold te is imára a kezed

hogy az égiek egyszer megbocsássanak

Nekem és Neked!



Én már kulcsolt kézzel

lelkem Sötét Istene előtt térdelek!

Nagyon Keserű Cukor!





vérre éhes arcán kéjes..
alteregó benned a szó…
elnyomott vágyak átok várak..
ahol nincs kegyelem kedvesem..
hangalak nélkül kegyesen
az idő csapdáját kerülgetem..
vérre éhes arcán kéjes
mosollyal!

küzdök non stop magammal..
vérre éhes arcán kéjes
mosollyal,
sírba szállt a nyomor
utolsó pár szavaddal!
arcodon vérre éhes kéjes mosollyal!


3

fakassz vizet és a szikla sziszeg,

kezeden letépett bőr sebesen

gyógyulnál ha lenne lehetőséged,

de a víz varázslata szörnyű végzet,

apád öregedő nyugtalan tekintetét nézed:

már ő sem a nagyon igazán régi

idő vasfoga marja még ha nem is kéri,

akkor is csak múltja illékony álmát idézi,

benned soha sem kelt az életre

fakassz vizet,

sziklád irtó mélyen sziszeg,

fakassz vizet mint tíz éve,

két kezed által tóba érve,

tört elő az éltető,

a nedves folyékony lét erő:

adtad már pár ajakra csillapítani

repedezett húsának szomját,

jöttek mentek hozták,

szerelem illatát dögrovással keverve

hidd el:

fakasztok apám vizet ide,

de abban már nem lesz újabb élet,

bocsáss meg nekem ezért

bocsásd meg nekem egyszer kérlek!




4


2012 dec szumma


vedd el tőle az emlékezést
add lehetőségként a szelekciót
és ott ahol nyomor tanyázott eddig,
életet fog teremteni a múltatlanság.
ne dobj kövére romlott húst
 többet a megfáradt hentesnek,
fagyos hazugság mögül fátyol integet,
áldoz saját bűnének hálójába,
mutogat másra a gyorsuló elmúlásba
félve tovább a pillanat hevét.

vedd el tőle az emlékezést.
kegyes halál gyanánt
szánd meg uram a lelkét,
hogy megtalálhassa valahol
ölek és nyögések között
a hőn áhított békét.
vedd el tőle
emlékeit.
kérlek.
téged!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése