Lezsarolt arcodon fáradt bőr,
mosolyod ha van hegyes tőr,
szúrnád haragod bárhová hiába,
sebet ejteni a rákos világra,
majd engeded hogy legyen,
bárminél több akármi egy helyen,
kevés most de több mint elég,
hat óra alvás és a test ég,
rákja lett a pillanat terhe,
de a perverz mindig élvezettel cipelte
állati sorsának emberi mivoltát.
Látlak téged falak közé zárt Elme!
Még!
Bírd egy kicsit hogy a
kitörés ereje,
ne pusztítsa el a fészket,
ahová magad egykor nevetve
vérbe fürödve beégetted,
kérdés nélkül foglalva teret,
hogy a múló időd retteghesd
a tapasztalás árán tanulva tovább,
miként fogod soha útjára engedni
legutolsó förtelmes Imád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése