Soha sincs ott béke. Láttad és érezted. Pillanatok, rövidke villanások a semmiből abba
az irányba ahonnan jöttek. Csend vesz körbe, csak az idő halk kattogását hallod
a polcon pihenő antikká avanzsált pozdorja falú órából. Közel valami amit
annyira várnak sokan. Nem a feltétlen világvége – bár ez esetben ez egy utolsó
bejegyzés – hanem fák pusztításának illatos kultusza, libegő üvegtestek színes
kavalkádja és a nap, amikor elvben mindenkinek 1x24 órára szeretetbe kell
öltöztetnie a szívét. Nincs feelinged. Érzések helyett tények lebegnek a szemed
előtt, síneken jönnek távolból a gondolat lágerek kínzásra ítélt rabjainak
nyomorult képében. Gáz nem gőz szappan és sikoly. Vonat vagy aranylövés, ágyak
nyögéseinek szívet szétpumpáló gyilkos üteme.. Mindegy. Eljön ha el kell
jönnie. Múlt és jelen nehezen értelmezhető jövő maszlagjában keresel értelmet a
sorok között, mert ez a feladat, amiért ide jöttek éveket pazarolni az
univerzum végtelen készletéből. Nehézkesen megy a gépelés. Zene nem szólt már
rég itt, falak között magasabban mint az átlag, városok hangjaiból szimfóniák
és drámák keresnek megfelelő nézőközönséget az egyre egyszerűsödő, igénytelenül
érzéketlen, vissza állatisodó társadalomban. Annyi sokakat csonkított meg a
háború, ami soha nem érhet véget egy tollvonással. Nézem ezt a nemzetet, nézem
a környezetemben élőket, emlékszem hazugra és becstelenre gyűlölettel a
szívemben, figyelem a bosszú kiteljesedését amiben már részt sem kell vennem,
mert elvégzik maguk, amit a nyomor génjeikben beléjük kódolt, helyetted csal
lelkiismereti űrt hagynak maguk után.. Tiszta kézzel fogjuk meg az ételt.
Ünnep. Egy nap amit kiemelünk hogy legyenek kiemelt napjaink a tartalmat erősen
kímélők közül, amit átlagosnak nevezünk. Te csak evést látsz benne. Sekélyes
vagy, fáradt, értetlen szemléled magadat, miközben mindent tudsz talán de az
egyik szinte teljesen biztos. Béke soha sincs itt. Csak villanások, tervek és
álmok, apró varázslatok gigantikussá összeállásának megmásíthatatlan
következményei. Nem rossz. Sőt,
idegesítően jó neked! Kevés vagy elég, nem érsz rá hogy tudni akard.
Tisztelsz, szeretsz, teszel, alkotsz, ahogy képes vagy rá, de nem tudsz
azonosulni azzal, amit elkövetni akarnak a többiek. Ennyi. Te nem vetsz ezért meg
senkit, de nem is vársz el ennék kevesebbet mástól. Szimbiózis. Vegytiszta
logika. Sínek és aranylövés, rák vagy baleset egyre megy. Eljön ha jönni kell
elé csak az ostoba siet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése