A teremtés hajnalán megtanítottak
nagyon szeretni
csak amit az isten nagyon szeret
elfelejteni
hogy nem tanított meg tisztán
gyűlölni vagy elengedni,
amikor az érzelmek átlépik az ingerküszöböt
jól kezelni,
a tátongó szakadékok fájdalmas
mélységében a látványt,
a csendben mélyén megbúvó
vicsorgó sátánt,
a halál kéjes ajkaidra
kényszerből nyomott savas égető szia csókját..
A teremtésben is volt hiba talán
több is mint amennyire szükség lenne,
de mi sem bizonyítja jobban hogy
az ember istenének saját másolt terve,
a fejlesztések következő nagy árat
követelő kezdeti lépcsője,
a körforgásban csak a természet
törvényét mereven követve:
energia minimumra szólítja fel az
entrópia rendezetlensége,
elmebeteg függőséggel remeg utána
minden egyes programozott sejtje,
de ő mert hát miért ne lenne
ilyen:
lázad bármi ellen,
nem fogadja el a tényt,
legyűri az idő és a sötétség a
fényt.
almák hullnak a fákról,
kígyók fejei mindenütt,
múló remény tartja itt az időt..
Ketyegni a hátramaradt
eljövendőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése