Összes oldalmegjelenítés

2014. március 16., vasárnap

12359689789669

A teremtés hajnalán megtanítottak nagyon szeretni
csak amit az isten nagyon szeret elfelejteni
hogy nem tanított meg tisztán gyűlölni vagy elengedni,
amikor az érzelmek átlépik az ingerküszöböt jól kezelni,
a tátongó szakadékok fájdalmas mélységében a látványt,
a csendben mélyén megbúvó vicsorgó sátánt,
a halál kéjes ajkaidra kényszerből nyomott savas égető szia csókját..
A teremtésben is volt hiba talán több is mint amennyire szükség lenne,
de mi sem bizonyítja jobban hogy az ember istenének saját másolt terve,
a fejlesztések következő nagy árat követelő kezdeti lépcsője,
a körforgásban csak a természet törvényét mereven követve:
energia minimumra szólítja fel az  entrópia rendezetlensége,
elmebeteg függőséggel remeg utána minden egyes programozott sejtje,
de ő mert hát miért ne lenne ilyen:
lázad bármi ellen,
nem fogadja el a tényt,
legyűri az idő és a sötétség a fényt.
almák hullnak a fákról,
kígyók fejei mindenütt,
múló remény tartja itt az időt..

Ketyegni a hátramaradt eljövendőt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése