1
Értetlen állsz magad előtt,
tükröd képe valamiért torz ferde,
keresnél szavakat de most nem találsz erre,
vágyakban élted meg egykor a halál,t
miközben elrohatak már az aranyévek,
vaskorban kutyák marják lélek kékséged,
terhek rakódnak fogyasztva el az időt,
múlandóvá teszik benned az erőt
pedig de kéne még ebből jó harminc évre való,
pedig de kéne még pár jó szó,
s a szeretet amit érzel
a benned élő félelemmel kérlel,
legyél végre fiam kicsit "olyan" normális,
de neked az valahogy annyira nem megy,
annyira idegesítően konvencionális,
hogy felméred ismét amit vállaltál,
konstatálod hogy vért fogsz izzadni,
konkrét célja még nincs de kell egy kicsit szenvedni,
leülsz forró kávédat ajkaidhoz emeled,
nevetve morgod a kis szobába mély hangoddal
Istenszerűség isten veled,
pacsit már nem érdemel lassan itt senki,
porból születtél és elégve leszel te is csak annyi,
amit beléd tettek
rabja lenni itt a hús testnek,
s majd ha valaha valamilyen célszalagot átszakítasz
csak reméled hogy mögötte ott lesz,
akinek a pofájába minden dühöd kiadva beleordíthatsz:
Mond meg te büdös Köcsög,
mi a francra volt jó ez az egész!
2
Nem fogod és nem is kell értened
hogy e nyomorult fajta milyen is lehet,
ez kérni már többé nem kér
csak élvezettel tudatosan elvesz,
áldomesztikált benne az állat
rejtegeti előled hogy soha ne lássad,
mégis mélyen belül mennyire gyenge
hogy rá ne jöjj amíg élsz
milyen gyilkos éles szemedben a penge
amikor rá nézel szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése