Túl a határokon valamit valamiért érzel
látod hogy küzd a sötétség a fénnyel
markolod hamvaid porát görcsös kézzel
és oly gyakran nem fogod fel ép ésszel
miért kevesebb ami több mint bármi
miért kell akár egy pillanatig is a jóra várni,
majd elfogadsz kényes tényeket
nyomorából táplálkozik emberi végzeted
meghajolsz az elmúlás tényt kézen csókolva
hogy tisztábban mint nemzve lettél eljuss oda
ahol semmilyen díjat nem osztanak neked,
ahol senki sem fogja simogatni a lelkedet,
ahol egy igaz vagy hamis isten sem fog várni,
ahol a húsod húsba soha többé nem fog vájni..
túl a határokon valamit majd tudom hogy érzel,
bánni már retinádon keresztül nem fogsz a fénnyel
és szinte biztos hogy nem leszel képes felfogni ésszel
miért származtatható magjából oda vissza,
fájó véres újraszületésed égő csipkebokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése