Mikor

Mikor bocsátod meg magadnak

az elpazarolt múló időt

amit egyre kevesebbet adnak,

démonjaid szörnyű vérengzését

lelkedben mindig lázadó békéd

mikor bocsátod meg magadnak?

33 év távlatából már minden távol

csak a kifordult angyalbőrből

fonákján sátán aki még vádol,

tükrök mögé bújik aljasan

s te tűrsz mint mindig hangtalan.

Mikor bocsátod meg magadnak

az elpazarolt gyorsan múló időt,

génjeid súlyának üdítő terhét,

apád mélyről hozott furcsa elvét,

anyád szeretetének tiszta nyomorát,

környezeted furcsa kénes illatát,

önön létezésed tényszerű mivoltát..

Mikor bocsátod meg magadnak

hogy ide lettél gyömöszölve vadnak,

nyakadon lánccal rád tetoválva

egyedül jött de sosem volt árva…

Mikor lel békére a nyughatatlan

azokban a ki nem mondott szavakban

sziklákat mikor nem fogja rád tenni

betegeidben tombolva végre senki.

időhatározók körkörös bűvöletében

végzetet temetni jöttem kérem szépen

elfogadhatatlan elfogadásának vágyával

mikor küzdhet meg végre szemtől szembe

a szemlélő önnön elvadult állatával?

Mikor?