Keresztül az élet sűrű aljnövényzetében,
vadászat tárgyaként menekülsz az éjben,
vicsorogva habzik tempódtól a szád,
talán nem ezért ellett világra az anyád,
rohansz keresztül csupasz testeden sebek,
rímtelen szuszogásokból rémisztő rettenet,
rohansz mert rohanni ha nem ölsz muszáj,
a jellem útvesztőjének labirintusában,
a túl-át élés csak a patkányoknak jár!
Levadásznak, s a rutinjuk ellen nem győzhetsz,
levadásznak mert áldoznak húst az erőnek,
gyengéket ott ahol egykor nemes volt,
most már csak kizsigerelt puffadó hulla a múlt.
Megírni is fárad lassan lankadó kedved,
ahogy vadjaid belül egyre gyakrabban kergetnek,
de ha megállsz és szembe fordulsz velük,
tanult vadsággal nyerhetsz e ellenük?
Patkánynak lehet e patkány a farkasa?
Lehet e patkány aki nem volt az soha?
Ízlik e majd a hajszák testszag bűzös illata?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése