Túl sokra becsülitek a költészetet,
miközben csak nem egy disszociatív
menekülő valótlan lelki elegy,
kiéletlen vágyak szavakba öntve,
zsenialítástól megvakult fáradt elme,
megtörve az élet hideg kövén a percet
apró dióhéjaktól járta serceg,
önhipnózisok kiengedett szavai,
szavannák szabad szelével szerte
szerelmek szeretetébe szemeket keresne
azt gondolja a két Másik a harmadikon nevetve:
túl sokra becsülitek a költészetet
magatokba kőszoborrá merevítve
ki veletek született.
a génből bolondot..
Játszatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése