Ki nevez és megy végig az új úton
ha nem az aki akar játszani új húron
osztályrészéül és néz bambán
előre,
fakad vérzői sebeiből ciklikusan erőre,
monokróm életritmust kap figyelve
sok türelmetlen túlszaturált régi
képe,
mennyi pazarlásnak tűnő áldozat
érme
szóródott el már a sors mocskos utcalányainak
butácska tisztátalan alamizsnaként
ölébe.
Csak ennyi lett volna majd tovább
ki nevezhet és düböröghet a vágy
ismerni újra még meg információ
halmazokat,
látod ahogy a többi nevező kicsit
lemaradt,
csak a titkot nem tudják ,
hogy itt mindennek van ára,
az élet csak egy túlélési feladat,
elvégezni jött elő minden gyáva,
gyarló bosszúéhség nélkül maradni
állva…
Elcsitítod a ösztöni skorpiód,
csak az előnyei kellenek ide,
harcra kész fullánkját dugja
zsebeibe,
képzelt kitin páncélja alá,
építeni romokból legyen vára,
szilárd alapokon nyugvó bástya…
Ki nevez és indul neki az útnak
ha nem az aki gyrmeke az újnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése