Tények

nem láthatja senki sem

ahogy elfogysz a csendben

ahogy kiégnek a fények

ahogy a forrásokat feléled,

de kevés időnként a végzet

mégis a reggelekkel ha ébredsz

szemedben nyúzott fényű élet,

ereidben lüktető vasoxidos véred,

akkor is adod ha nem kérnek

nem érheti senki sem ahogy nézed

a válaszokat amiket akaratlan is értesz..

csak a csend kattog

csak a szó ami alkot..

minden más álom

túl ezernyi vágyon

magad vagy a halálos ágyon

pedig annyira messze…

nem értenek meg soha

csak cipelt súly lesz ez is újra

pedig szerencse kísért

szellemek szórakoztatnak

tisztelet nyomora övez

és jó pár akarás követ,

lohol utánad a múlt jövő jelen

lélegző szörnyeteg egyvelegben,

keresni káosz elméletek miértjeit

elfáradsz látom rajtad gyengülsz

lassan eldobva a fontos dolgokat

egy pontként a halmazba elvegyülsz

alkotni egy nem összefüggő egészet

elfogadva a karmikus tényt:

lehet hogy senki sem ért majd meg!