Annyi fényben járnak az újjak
az a pár perc ami még adhat valami újat
elmúlik,
megeszi a kényszer,
látni ahogy nem tudod mi a bajod
és nem éred fel épp ésszel
mi történik a színfalak mögött..
Adjon isten szellemet a húsba,
adjon végre valaki olyat aki nem nyúzza
a fáradt bőrt hörögve tépve a csontok kacagása mellett,
adjon az isten egy kis türelmet,
kegyet a megértéshez neked,
felfogni a bűnt honnan szülöd világra,
ahogy ujjad a csendes zongoraszóra
becsukott szemed mellett szavaidnak
ritmikus táncát zenétlen járja.
Azt, amit nem akartál látni soha senki se látja,
milyen beteges is a láthatatlanság élet ára!
Adjon az isten hangokat ebbe a világba,
zörejek mögé egy csipet békét
egyetlen hús fiának hivők szemében értékes vérét..
szörnyű sikításoktól vigadó fajunk felébredését…
Csend..
A világnak egy pillanatra vége,
fejed táncolja
jobbról ballra érve
újra ballról jobbra,
A jó sem a béke forrása,
szeme mögött a vaknak
csak homogén feketeség a világa,
mesélhetsz neki a színekről de hiába…
Adjon valamit a pillanat,
adjon gyógyírt hogy ennyire halad,
nem is tudod igazán hogy hátra vagy előre,
csak a kegyes csend hoz vissza az erőbe..
Majd menekülj követnek hangok,
menekülj ha hörgésük hallod..
Karodba hajnal,
te vak süket
gennyes semmit könnyező
kolerikus szörnyeteg..
Szeretni kell,
még akkor is ha ellenerővel
minden sejted öngyilkos tiltakozza,
hány csatából kivéreztetve rohantál már
végtagokat vesztve agyafosott vesztesként ostoba…
Ömlengj,
ereszd el járja be a világot,
ahogy majd megcsillan fehér márványod
természetes repedésében a fény..
Csak egy sugár semmi más a remény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése