Már remeg az idegtől a gyomrod,
megemészteni ezt a rengeteg
állszentséget már nem tudod,
de veszed viszed tolongsz izzadsz,
akarva akaratlan ünnepi hangulatba
izgatsz,
minden megfeszült érző sejtet,
a jövő mindig ijesztő de izgalmasat
sejtet
és hidd el ahonnan ez az átok van,
ott még találni temérdeket,
hizlalni mágnások seggét jachton:
nekem,
nekik,
neked,
kívánni többet talán nem lehet,
mint a rohanás világába
megmarkolt azt az egy percet,
ami igaz,
ami mélyről jön,
aminek nincsen értelmezhető
forrása,
ami a lelket megnyugtatja,
hogy ha hazudsz is te
gyarló balga
legalább ne tedd hiába,
legyen a hiánynak teremtő imája,
kézzel fogható hasznos tapasztalása,
a sok semminek A valamire várva
Vidd tolongj siess vegyed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése