Látom nem
érted hogy a születés
miként
vonzza kényszeresen a véget
de ha
megfáradva az utcán rád nézek
hitetlenként
is istent érzek
a csont
és izomszövet mögött,
egy
aprócska csodát ami anyagba költözött
és ha
kérdeznéd de tudom hogy nem fogod,
azt
mondanám a fájdalom megerősít az jó dolog,
hogy
annyi cipelt életen át végre megpihensz
ebben az
egyben lehuppansz a földre,
puha
párnák közé kéjesen és pihegsz,
mert
születni ide jöttünk örökre,
mert ez
sem más mint az összes többi,
nevetve
kéne a csendben a nyugalmon nevetni..
Lelkek
makro kozmoszainak hatalmi játékába
virágok
közt apró haduraknak vágnak szavába
sikítva
rohanó korbácsolt testek vérvörös ajkai..
Ki vagy
ha már rád se néznek a rácsok mögül,
ki vagy
ha a szív értetlenségébe lassan beleőrül,
ki vagy
ha képtelen vagy felfogni a béke értelmét,
ki vagy
ha az életed tört szakasza sikeres révbe ért?
Annyi
után már kevesebb előtt állva,
hányj egy
jó borsosat a világra,
igyál
kelyhéből a változásnak
és örülj
ha van valaki aki utadon
még
türelmesen megvárhat,
vagy
fellökhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése