Csend kéne egy marékkal ledobni a
porba
de a csendben születik a gondolat
mogorva
vagy simán csak egyszerűen nem
érted
mit hord össze neked a belső
lélek éned.
Inkább zene töltse meg az apró
teret,
mert abban a hangok üvöltve elvesznek.
Most jó mert hiszed hogy minden a
helyén,
lehetnél akár magaddal nem
ennyire kemény
a torz tükrödben annyira állhatatos
és szerény…
Annyi isten vérzett már el az
oltárod előtt,
de sok titán Achillest éltél már
meg
akik magabiztosságába az élet
nyilat lőtt..
Közel a krisztusi kor mámorának
utolsó lehelete,
korok kövén kopogtatva egyre
közelebb a kezdet vége
s ahogy csepeg a terasz széléről
az esőcsepp az utcára,
úgy zuhan a kortalan nyugalom gyorsulva
a halálba,
úgy akarsz egyre jobban megtisztulni
a cselekedett jóba,
úgy akarod levetni a sátánt olyan
örökre mélybe,
ahonnan már visszatérni nem lesz
soha esélye…
De a vörös a színskála legimpozánsabb
része,
csak monokróm lesz hiányától a
létezés képe..
Nem volt ima az ajkadon 14 éves
korod óta,
csepp só formája is rég volt
bőröd nedves alkotója,
de ha megéled márpedig csak napok
vannak addig hátra
lehet zokogva fogsz suttogni egy
pár soros istenest
a hangszigetelt kis new városi
lakásodba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése