Ahol teremtés van ott a
pusztulásnak
magvait szórja boldogan nevetve,
testvérnek nevezel hitetlenkedve,
de lassan a nyomor útjain túl,
látom honnan jöttél,
érzem miért féltél,
s ha belegondolok
a szeretet terhére
még szerencse
reggelente
igen vágyni,
amiért
vagyok
korán
fent,
még
itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése