Üldöznek:
cseppjét
érzed
vörösnek
végig
vasas íze
rémít
meg már
nem soha,
üldöznek
oda,
ahol
lenni
nem kéne
fel az
égbe
túl az
oxigénen
haldokló
sejtek
barnulnak
a sötétségben
kifakad
belőled
annyi
átok
akárhonnan
nézem
mocskos a
ruhátok
lemosni
már nem lehet
szajhából
szolga
papját
szolgálja
mégsem
gyűlöllek téged
csupán
nem értelek,
házad
küszöbénél
állva
nézheted,
ahogy
hazudunk sorba
aranymetszésben
feláldozott
sarjad
előtt
újra meg újra.
Üldöznek:
érzem nem
érted,
hinni sem
remélted
mert
remény
csak ott
terem,
ahol már
ölt
a
pusztulásból születő
emberszerű
förtelem
rothadó hús
tetem
boldogság
félelem
motiváció
fájdalmas gyönyöre
gyere
házamba hát te
emitt
minden sárga
nem irigységtől
vakolat
festve
az élet drága
itt
minden pillanatnak
megvan az
ára
s fizeted
serényen
apró
fémpénzt
szórsz a
lét tavába
talán
befagy jövőre
talán kiapad
a drága
Üldöznek:
végig az
úton
s a
könnyű könnyek
nem
mosnak le rólad
semmilyen
súlyt sem,
csak
teszik válladra
a
következő halált
nevetve
vállalva
még több
nehezéket
Üldöznek:
hozott
kényszereid
érzed
el-el fáradnál
de az a
boldogak kiváltsága
erősnek
lenni kell
ezt
dobták
az újra
teremtés
piszkos
kalapjába
varázs
nyúl
éjfekete
galamb
élvezd
ahogy a
vonat
pöfékelve
halad
csak
előre
"be
pozitív"
csak
talán jövőre
vagy
távolabb
széttördelt
a gondolat
hogy
senki se értse
hogy
maszkod féltő
mosolygós
fénye
elrejtse..
Amit
üldöznek
üldözői mögötte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése