Jézus vérét
kaptad,
Júdás
keresztjét cipeled,
Káin bűnét mondjuk
nem kéred,
jelenések
pecsétjeit féled,
lovasok
hozzák majd a véget,
Mózes tábláit
bambán nézed.
Kicsontoztuk
a szeretetet,
mégis látom
nem érted,
miért kell
a pillanat hevében
az
önmegértést kérned.
Bosszúk ízeit
öklendezve emészted
kéjes szerencséd
genetikáját keleszted
apró cipóba
ahová lelked rejtetted
el hogy
legyen neked
a táguló
univerzumban szilárd helyed.
Kibeleztétek
az értékeket
s most nyomorultan
igézitek
a régmúlt
isteneket
hátha
lesznek olyan kegyesek,
hogy félre
teszik a kényelmet
lehajítani
újra ide értelmet,
megtölteni a
kizsigerelt
porhüvely
csupán embereket.
Feltámasztani
hamvaiból minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése