Ha a tavasz zöld gyümölcsei beérnek
apró piros foltjaikból születik vörös édes
a múlt csak múlt bűnös vérétől vétkes
s te akit már tépett annyi szél sokszor
ismét szürcsölhetsz a terhes jóból
hogy a fák tövében érve
spórázhassanak a mohák télre
mindennél túlélőbb utódokat,
szaporítani az új nézetet
értelmes érző értelmed
nem förtelmes szörnyeteg.
Most fáradt csak ma lehet még az
holnaptól mindent bátor aggyal kutass
engedd az éhező farkasokat ki a pusztába
elpazarolt élet időt vadászni kéjesen hátha
kórós koplaló gyomrod megtelik végre
üvöltve menekülő lakóinak
langyos föld ízű húsával…
Kiáltsd kannibál!!!
Ennyit kellett volna várni hogy új nap kelljen
ennyit kell csak várni hogy a hajnal feleljen
ősök lélekidegen nyelvén kimondja végre
a feledés homályába érve:
hogy a múlt csak múlt
örökölt bűneitől vétkes
a zöld terméses
apró vörösében már édes
meggyfa letört ágaiban
pedig még van élet.
Csak ennyi rövidke ittléted
hogy amit kell azt bevégezd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése