Visszaszámlálás 2....

„Ez a nap más mint a többi ezt te is jól tudod”- nem! Nem tudom halász Judit! Soha nem is értettem miért. Ünnep mert megéltem ennyi vagy annyi évet? Ezen az alapon minden ébredés lehetne akkor ünnep. Mert ilyenkor szembesülsz és elszámolsz magaddal? Akár bármelyik nap is lehetne és kéne ilyennek lennie. Akkor miért etettek minket ezzel gyerekkorunkban? Kérdések sokasodnak a visszaszámlálás pillanatában, mielőtt egy krisztusival ezelőtt két ember szerelemben egymásnak estek egy sötét – vagy nem – szobában. Egy kérdés frigy ami valóban addig tart amíg a halál el nem választ. Ebben a házasságban nincsenek hazugságok. Nincsenek mellé beszélések, elködösített tények. Ebben a kérdés frigyben önmagaddal állsz egy oltárnál. Nem a legszebb lény leendő életed párja, de nem választhattál – ezen esetben – mást. Tavaly csúfosan megszégyenítették ezt az amúgy is nyomorék napodat. Azóta egy  - pontosan követni nem nehéz- év telt el. Mennyivel előrébb vagy hátrább nem érdemes most még feszegetned, el vagy látva feladattal, tervvel, emberek vesznek körbe aki fontosak.. Van mit enned – még ha nem is szeretsz étkezni – van hol aludnod, belsőégésű motorod eljuttat bárhová és képessé tetted magad igen rövid időn belül egy elfogadható szinten lopni a pillanatot más formában is. Elégedetten hátra kéne dőlnöd de látom hogy nem fogod ezt tenni. A vér szava, a génekbe kódolt jellem eltiport része visz évtizedek óta előre, téged is ahogy másokat, kevés van aki a pillanatban akkor vagy bármikor neked fogant. El lehet jutni a közöny azon szintjére ahonnan már leszarsz mindent. Pár könnyed csöppen időnként valamiért és vagy bármikor bármiért, amit te csesztél el 10 évvel ezelőtt egy döntéssel, de már talán azt is leszarod. Béke télre? Fagyos egek mélykékje? Húz a mélybe? Nincs baj csak semmi sem jó? Jelezték hogy mennyire aranyos meg izé hozé ez a fiú, de mit érsz vele amikor térden állva könyörögsz megalázottan egy halhatatlan isten oltára előtt kenetért a sátán pecsétével a ball válladon … közöny. Már befejezni sem látod értelmét. A hang a vonal másik végén kedves, jó hallani csak védekezni nem kéne, pedig muszáj? A helyesírási hibáid summája vagy, aláhúzott hibák javításra jobb katt, kiválasztás és hajrá. 40 négyzetméteren megtölteni a teret hidd el barátom  kibecseszettűl elég az neked. Egyedül? Talán soha lehet mindig és belép a közöny. Persze. Soha sem jó, de mi van ha ez csak ami rendelve van egy x y z koordináta rendszerben a te terhelésedhez? Mi van ha a véges elem módszerekkel nem lehet a végére járni a kérdésednek amiért ide jöttél, hogy egyáltalán fel tedd?  Hála az égnek robot és rabóta végig . Nincs idő és lehetőség a társadalmi normákra, fújogatni minden féle fajta tortákat díszítő égő izéket, ami kedvességet meg megszerzek erre a napra, arra szükségem van és jól esik. Ez a helyzet van. Nem kell szeretni  - azt mondják – csak elfogadni. Mint a tankolás ünnepét ebben a kis eltiport nyomorékjaitól lezsarolt országban, vagy a hitelek végtörlesztésének temetéssel vagy lagzival felérő asztaltársaság nagyságával megülését, vagy a hazugokat a fejünk fölött dönteni a fejünkről, köztisztviselőink fedhetetlenségének társadalmilag elfogadott  bibliai normáit arcon köpő bűneit egy kereszténydemokrata pártban, hagyományokat istenítő modernek sátáni kacaját köpve nagyot a világ kihalt normáinak mumifikálódott tetemeire. Jó ez így. Eltakar a homály, körbe vesz és simogatva becézgeti benned a fáradt embert, hogy tedd meg, ágyasom tedd meg! Pusztíts, hogy a kaszás suhintása után, hullák helyére jöhessenek az újjak, egy nulláról szinte biztosan életét elcsesző new genereation -osak. Jó ez így. Boldog mikor leszel fiam? Kérdezi az anyád, nem szavakkal csak szemi sarkából, mert már nem ismer téged évek óta szegény. Csak rámosolyogsz és felcsillan szemében a remény… vagyok én olyan kedves anyám csak másképp mint ti.. Tudja szopás ám, de ennyi! – legalább érzéki ajakidon kis kunkort formálsz – mert qva nehéz ez a testbeszéd – és rámosolyogsz. Kevesen ismertek és te biztosan nem azon kevesek egyike vagy idegen szemben az utcán lóbálva kezedben valami furcsa tárgyat kardod helyett. Élet imádat. Mondom yes! Oh yes! Aztán majd egy újabb év elteltével lehet elemezni a rövidke szóösszetételek mögött velős kifejtésekbe fulladó „ mi a fasztól ilyen bonyolult még ez a kis rövidke szar is”-t. Hehe. Nevetek mert a gin már marja az agyat. Alkoholisták megértésére készül minden józan ha van benne bármilyen kevés kutatásra éhező igaz? Asszimilálódtál már eleget úgy érzed. Keresztek súlyát is azt gondolod eleget cipelted s ha eljön az éjjel és végre álom száll a szemed mögötti légüres térre, aludni álom országodba - azt látom - ma nyugodtan térsz be. Fény és sötétség. Mikor melyik győz, de egymás nélkül szart sem érnek. Teljesen értelmét veszti a mindenkori kontrasztban megfogalmazott filozófia lényeg. Utálok tiszta szívből pár embert és szeretek őszintén megint párat. Ez az életünk gyors virágzásából a halálba bimbózó látszat. Szívj egyet,  az illatok színét lásd ha terjeng, Lónemiszervet sem tudnak, akiben semmilyen képzettség nincs hogy felismerd….a bármit ami több mint az akármi ami a minden előjátéka.. Nasztapujace és v-t formáló újjak…