Ömleng 2

A hatalmas dolgok a szavak mögött kéjes ördög képében alkoholba költözött. Te marha! Birs párlatod tolod az arcodba, belül egy halk dalod zörgeted, a semmi ősz hidegen fogja a kezed. Az állapotok állapotot állítanak a sarokba, sok szó sok kérdés kimondva, s a válaszok helyett, egy nyomorék pillanat ami soha nem melegítette az életed. Értem mit érzel barátom, amikor a csendben kecsesen kegyet formált könnyeiddel könnyesen könnyededen könyökölsz a helyeden. Meghaltál bennem akár az isten, akár az angyalok, s morogva hörögsz fel ha valaki szárnyast motyog ki száján a térbe, ahol soha senki sem ért révbe. Most ott jász ahol a kevesek kevesen, a végzet kövén lépked lábad kedvesen kopogva tovább haragját az elmúlt időknek. Becsukott szemeden képek játszanak az erénnyel, a múlt furcsa villanásait kerékkel görgeted tovább.. Hangod jó, ajakod íze bársony, s ha elmúlok valaha nyugodtan- nem hiszem hogy valaha megérem- lesz egy bőröm ami nem a gyűlölet kegyével érint. Hideg kávézók teraszán matricás laptopod, lopott neten keresztül ajándék a hozott kérés. Teremtek nektek csak egy pillanatra, irodalmat a ponyvából kávé illatra szívva magamba az gyilkos anyagot. Csak ömlengek ömlenek ki a lepény lesőn. Zsíros ételek bűzös pacal illata, asszony végzet nélküli boldog  mexikói sárga meleg fényes víz szaga, körbe folyók a házak között, gyere testvér távolból ki gyermekeiért egy szigetre költözött, gyere nézd bátyád hogyan fogy el a térben, nézd hogy ne legyél marha ennyire a közeljövőben. Francia birs párlat, két deci, karácsonyi 10 sok éves bajor bor bőr ruhába bújtatva. Ez kell ennek a kibaszott népnek! Lehetsz ostoba, lehetsz életre való, bor és párlat a vérbe, fájdalomcsillapító, ha érzel csak ez nyomja már el a furcsa helyzetet, látod kedves hogy szenvedek, megérintesz kezeiddel, tisztelet érteni a szavaid ha kell…..a szoba körbe kerít. A kinti világ csak csend , őz ki szelíd, semmi a valamiktől nem messze, de elég távol te isten verte ribanc, minden hibát csak egy apró gubanc ahhoz képest, ami itt belül ebben az állatban létre tévedt és utálkozva gyűlöli ostobaságát.. Érdekes vagy, mondják, de ha megértik a miértek okát, akkor is találnak e benne szépet, tudod e a rajongás túl a hüvely vágyain milyen nyomorod kelt egy pillanatra bennem életre, élted e már azt gonosz létre, hallottad e ahogy hörög, mikor élvez kivérzett tetemed fölött véget becézve magában rólad… nem tudja sok, mi a kevesek sorsa, indulni újra és újra, s ha mögötted megnézed az éveket, egyre jobban látod hogy szar volt veled, hibáid is csak tornyosulnak az égig, tüzek melege rombol lángjával, locsol hajtó anyagával, akaratlan improvizálva anyádnak a sorokat: nemzettél volna valaki mást vagy többet esetleg sokat,  nélkülem hiánya nem lenne a világnak, apám bűneidből fogantam hibának, de a szerelem gyümölcs elvben rohadt nem lehet, ezért nézem az életet. Figyelő szemgolyók forognak körbe, kevesek jutnak el erre a szintre ezekhez a sorokhoz, sok feladja a feladatot, sok már meg sem születhetett ehhez és  nekik sem rossz. Volt idő mikor halk pattogó parazsak jártak tűztáncot méhében a kandallónak. Akkor is hazudták az  emberek a békét? A kőfalak között sok szó csak akkor is hiába való ostobaságnak álcázott szörnyeteg volt? Aludnál de nem lehet, kíséred végig céltalan a végzetet, el egy ajtóig ahonnan már nincsen tovább, addig a pontig ahol elfogynak a csodák .. Lehajtott fejedben gondolatok, szerencse és ember állat és szelíd keverék nehéz súlya.. Egye assza  a massza ! Csak egy emberre… a többit dobja a gép.